Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)
ződést kötöttek, és ebben a felperes B. Gy-né gyermekgondozási segélyben részesülő alkalmazott helyettesítésére konyhalányi munkakör ellátását vállalta havi 1050 forint munkabérrel. A munkaszerződés 1973. január 1-én járt le. Ezt követően a felperes tovább dolgozott 1973. január 16-án bekövetkezett megbetegedéséig. Az alperes a munkaviszonyt egyoldalúan 1973. január 2-án március 31-ig, majd április 1-én június 30-ig meghosszabbította. Június 26ján a felperes munkakönyvét „munkaviszony megszűnt" bejegyzéssel a felperes lakására megküldte. A felperes még ekkor sem volt munkaképes, táppénzre való jogosultsága azonban 1973. június 30-án az előző munkakönyvi „kilépett" bejegyzés miatt megszűnt. A munkaviszony megszüntetése és ellátatlansága miatt a felperes panasszal élt. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panaszt elutasította. A felperes keresetében a panaszában előadottakat fenntartotta. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Megállapította, hogy a munkaviszony határozatlan idejűvé alakult, egyben kötelezte az alperest, hogy a munkaviszonyt 1973. július 1-i hatállyal állítsa helyre. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében „ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült, vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna." A felperes az elmaradt munkabért illetően kereseti kérelmet nem terjesztett elő, azonban e vonatkozásban az iratok tartalma szerint a bíróság sem adta meg részére a szükséges tájékoztatást. A bíróságnak a Pp. 349. §-ának (1) bekezdése értelmében is irányadó Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest ebben a tekintetben kifejezetten tájékoztatnia kellett volna. Az sem állapítható meg a per irataiból, hogy ilyen irányú igénye a felperesnek fennállhat-e a munkáltatójával szemben, vagy pedig 1973. július 1. után is munkaképtelen betegállományban volt az ítélet meghozatala napjáig. Ha beteg volt, táppénzre lehet jogszerű igénye, amennyiben a felperes ez irányú igényét ki nem merítette. A táppénz iránt netán fennálló igény nem a munkáltatóval, hanem a társadalombiztosítási szervvel szemben érvényesíthető. A kifejtettek alapján az esetleges elmaradt bér tekintetében a tájékoztatás elmulasztása okából a jogerős ítélet e vonatkozásban jogszabályt sért, a kifej tettekhez képest megalapozatlan és törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 133/ 1974. sz.) 84. Elsődlegesen a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a dolgozó eleget tehetett volna elhelyezkedési kötelezettségének (MK 15. számú állásfoglalás). 230