Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

A termelőszövetkezet elnökének a döntőbizottsági tárgyaláson tett tanúvallomásából megállapítható, hogy a Tsz. Szövetség jogtanácsosa tájékoztatta a felperest, hogy lehetőség van a munkaviszonynak közös megegyezéssel történő megszüntetésére. Ez a tájékoztatás a jogszabály tartalmának megfelelt, ennek ismeretében írta alá a felperes a megállapodást. így nincs alap annak megállapítására, hogy a szóban levő megállapodás nem a feleknek a megállapodás kötésekor fennállott valódi akaratát tükrözte. A munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperes valójában egyoldalúan szüntette meg a felperes munkaviszonyát, miért is a felperest a törvényes felmondási időre járó munkabér megilleti, téves. Az kétségtelen, hogy a termelőszövetkezet vezetősége valóban olyan határozatot hozott, amely szerint a két állatorvosi munkakör közül az egyiket megszünteti. A felperes munkaviszonyát azonban nem ez a döntés szüntette meg, mert ez csak oka volt annak, hogy a felek között ezt követően valamely törvényes formában a munkaviszony megszűnését rendezni kellett. Ez történhetett volna felmondással is, ha a felek nem állapodtak volna meg a munkaviszonynak közös megegyezéssel való megszüntetésében. A kifejtettek szerint a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása, hogy az adott esetben a munkaviszony egyoldalú megszüntetésére került sor, s hogy a felek a törvényesnél rövidebb felmondási időben állapodtak meg, téves. Következésképpen törvénysértő az ítéletnek az a rendelkezése, amellyel az alperest négyheti felmondási időre eső munkabér fizetésére kötelezte. (M. törv. I. 10 280/1974. sz.) f) A munkaviszony megszűnése, illetve keletkezése áthelyezéssel 80. A vállalat nem kötelezhető arra, hogy a dolgozónak más vállalathoz való áthelyezéséhez hozzájáruljon. Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra az esetekre, amikor a dolgozó nem államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervtől ilyen szervhez áthelyezését kéri, feltéve, hogy az új munkahely elfoglalására megjelölt idő a dolgozóra irányadó felmondási időnél nem rövidebb. Ebben az esetben szükséges az áthelyező szerv vagy vállalat hozzájárulása (MK 7. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 15. oldalon). 81. í. Áthelyezéssel akkor létesül munkaviszony, ha az áthelyezés kérdésében a régi és az új munkáltató, valamint a dolgozó megállapodtak egymással [Mt. 25. § (2) bek., Mt. V. 24. § (2) bek.]. II. A határozott időre létesített munkaviszony nem alakul át határozatlan időre szólóvá, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkáltató részére annak kifejezett akarata ellenére végzett munkát. Az alperes a felperest az 1974. január 2-án megkötött munkaszerződés szerint jogtanácsosként alkalmazta. A munkaszerződésben a következőképpen rendelkeztek: „A munkaviszony kezdete 1974. január 1. és hat hónapi időtartamra terjed. Amennyiben a hat hónap elteltéig szerződésmódosításra egyik fél részéről sem kerül sor, jelen munkaviszonyra vonatkozó időbeni megkötés munkaszerződés módosítása nélkül, határozatlan időtartamú munkaviszony létesítésére alakul át. A felek az esetleges munkaszer225