Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

feladata, hogy az igazság kiderítésére törekedjék és ennek értelmében a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. E rendelkezések és az említett anyagi jogszabály alapján a munkaügyi bíróságnak megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatásával fel kellett volna tárnia a tényállást, megállapítva, hogy a felmondásban megjelölt okok valósak-e, vagy sem. A munkaügyi bíróság bizonyítási eljárást nem folytatott le, nem szerezte be a baleseti jegyzőkönyveiket, illetve határozatokat. Nem vizsgálta azt sem, hogy a felperes a balesetvédelmi oktatások terén követett-e el mulasztást, vagy sem. A peres íratok szerint az alperes a felperesnek a munkaviszonya keretében tanúsított magatartása miatt fegyelmi eljárást rendelt el, de fegyelmi büntetést nem szabott ki. Az alperes tehát választott a Munka Törvénykönyve által az ilyen esetek szankcionálására biztosított lehetőségek közül. önmagában az a tény tehát, hogy a felperes magatartása miatt fegyelmi eljárást rendelt el, nem teszi lehetővé a felmondó határozat hatályon kívül helyezését. Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése szerint a felmondásból világosan ki kell tűnnie a felmondás okának. Ha tehát az alperes csak alkalmatlanság megjelölésével mondta volna fel a felperes munkaviszonyát, ez önmagában felmondási okként nem fogadható el. A perbeli esetben azonban a felperes tételes felsorolásban jelölte meg, hogy milyen mulasztások miatt tartja a dolgozót munkaköre ellátására alkalmatlannak, tehát ezen okok valódiságát a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kellett volna. Miután e körben a tényállást nem tárta fel, érdemi döntése megalapozatlan. (M. törv. II. 10 328/1975. sz.) 71. A munkaviszonynak alkalmatlanság miatt történő felmondása esetén a munkáltatónak konkrétan meg kell jelölnie azokat a körülményeket, amelyek miatt a dolgozót munkakörének további ellátására alkalmatlannak tartja (Mt. 26. §). A felperes 1972. november 27-én létesített munkaviszonyt az alperessel és állattenyésztési telepvezetői munkakört töltött be. így ellátta a t-i szakosított tehenészeti telep vezetését, majd 1973 tavaszán átkerült a b-i üzemegységbe telepvezetőnek. Az alperes 1973. május 31-én hozott határozatával a felperes munkaviszonyát 15 napi felmondási idővel megszüntette, a felmondás indokolását az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással mellőzte. A felperes kérte a felmondás indokolását, melynek az alperes eleget tett. Eszerint a felmondás indoka a következő: „Szüksége volt termelőszövetkezetünk szakosított szarvasmarhatelepén megfelelő szakképzettséggel rendelkező telepvezetőnek alkalmazására, illetve ilyen munkakör betöltésére. Ebben a munkakörben önt alkalmaztuk abban a reményben, hogy a szakosított szarvasmarhatelep vezetői feladatok, ellátását, vagyis a szarvasmarhatelepnek önálló intézkedési joggal és felelősséggel való irányítását biztosítottuk. Miután meggyőződést szereztünk rövid ideig tartó tényleges ténykedése alapján, hogy reményeinkben a személyét illetően csalódtunk és nem biz214