Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

kapcsolatát, felettesei és ezek elbírálására illetékes helyi szervek úgy ítélik meg, hogy az nem felel meg a követelményeknek, ennélfogva a felperes a kereskedelmi főosztályvezetői munkakör ellátására nem alkalmas. Ez a lényege az 1973. október 5-én kelt felmondásnak. A bíróság ennélfogva csak azt vizsgálhatja, hogy az e körben írt indokok megfelelnek-e a valóságnak. Ez utóbbi vonatkozásában a bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy ki hivatott annak megítélésére, hogy a felperes szakmai és vezetőképessége, munkatársaival való kapcsolata megfelel-e a követelményeknek. Nyilvánvaló, hogy mindenekelőtt azok, akiknek ez szervezetszerűen is (pl. felperes felettesei) a feladatuk. Márpedig ilyen helyzetben nyilatkozott és tett tanúvallomást — a per egyéb adataival összhangban — a felperes két felettese is, nevezetesen az alperesi vállalat igazgatójának szervezetszerű első helyettese (a főmérnök) és a gazdasági igazgató. E személyek konkrétan igazolják a felmondásban megjelölt okok valóságát. Ezek: kielégítetlen tárgyalások külföldi cégekkel, megfelelő magatartás hiánya a partnerekkel, kapcsolatok kialakítása során merevség a partnerekkel, üzletkötési koncepciók téves megítélése stb. Ugyanezek a tanúk konkrétan megjelölték a felperesnél megállapított azokat a magatartásbeli hibákat is, amelyek őt munkatársaival (osztályvezetőkkel, beosztottakkal) szembeállították. Bizalmatlan, kicsinyes, sértő, kioktató vezetőnek tartották. Utaltak továbbá olyan konkrét fogyatékosságokra is, amelyek a helyi szervekkel való szükséges jó kapcsolat, a jó munka, a megfelelő munkahelyi légkör kialakítását, a szocialista demokrácia érvényesülését gátló magatartása folytán az együttműködési kötelezettség terén nyilvánultak meg. Ilyennek tekintették a társadalmi munka megbecsülésének hiányát, a szükséges vélemények kikérésének mellőzését is. Ugyanezeket megerősítették a felperes közvetlen munkatársai, beosztottai is. Az előbbieket igazolják azok a hivatalos jelentések, értékelések, amelyek még a felmondás előtt készültek, s amelyek arra utalnak, hogy a felperessel szemben feletteseinek a bizalma fokozatosan megrendült. Bizonyítja a felmondás helytállóságát az a tarthatatlan helyzet is, ami a felperes mint vezető és a beosztottai, valamint a felperes és a felettesei között — a bizonyítás anyagából kitűnően — ténylegesen kialakult. Az alperes azért mondta fel a felperes munkaviszonyát, mert a kereskedelmi főosztályvezetői munkakör betöltésére nem tartotta alkalmasnak. Az alkalmasság kérdésében nem általánosságban, hanem mindig konkrétan az adott vállalat s az adott munkakör figyelembevételével kell állást foglalni. Következésképpen az alkalmasság fogalmát, tartalmi elemeit sem lehet mindenkire egyenlő érvénnyel meghatározni. Az egyenlő meghatározás lehetőségét kizárja a munkakör eltérő jellege mellett a végzett munkáért való felelősség egyenlőtlensége is. Nyilvánvaló, hogy minél magasabb munkakört tölt be valaki, annál nagyobbnak kell lennie a vele szemben támasztott társadalmi követelményeknek, felelősségnek. Az alkalmasság körébe tartozik — többek között — a dolgozók közösségbe való beilleszkedése, a munkatársakhoz való viszonya, de a vezető munkakört betöltő részéről a szocialista demokrácia érvényesítésére, a helyes munkahelyi légkör megteremtésére való törekvés is. A munkaköri alkalmasság fogalmába tehát a szellemi, fizikai képessé205