Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

A felperes az alperesnél adminisztrátorként állt alkalmazásban. Az al­peresi vállalat igazgatója a felperes határozatlan időre szóló munkaviszo­nyát 1973. május hó 30-án kelt intézkedésével 1973. június 29. napjával felmondással megszüntette. A felmondólevél az Mt. 26. § (1) bekezdésére és az 1973. május 14-i vezérigazgatói tanácskozáson kiadott utasításra hi­vatkozott. A felmondás indokolásából megállapítható, hogy „Vezérigaz­gatói utasítás" rendelte el az alkalmazotti létszám csökkentését és ezért az alperes vállalat egyes osztályain — így a termelési osztályon is — átszer­vezés vált szükségessé. A felmondás miatt a felperes panaszt nyújtott be a munkaügyi döntő­bizottsághoz, amely azt határozatával elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére jogszabálysértés nél­kül került sor. A munkaügyi döntőbizottság határozatával szemben a felperes a mun­kaügyi bírósághoz keresetet nyújtott be, amelyben kérte munkaviszonyá­nak helyreállítását. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes ke­resetét elutasította és a munkaügyi döntőbizottság határozatát helyben­hagyta. Az ítélet indokolásában a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes vállalatnál alkalmazotti létszámcsökkentés történt, a 102 fős lét­számot 98 főre csökkentették, tehát a felmondás indoka megfelelt a való­ságnak. A felperes esetében pedig sem felmondási tilalom, sem felmondási korlátozás nem állt fenn a felmondás közlésének időpontjában. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Az Mt. 29. §-a szerint a dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítani köteles, többek között akkor, ha a felmon­dásban megjelölt indok valótlan. A per adatai alapján megállapítható, hogy az alkalmazotti létszám e 4 fős csökkentését valóban vezérigazgatói utasítás rendelte el. Azt azonban az alperes vállalat nem bizonyította, hogy ennek alapján milyen csökken­tési kötelezettség hárult az alperes k-i részlegére. Az előírt létszámcsök­kentés érdekében az alperes a felperesen kívül más dolgozó munkaviszo­nyát nem szüntette meg. Ez a tény önmagában kétségessé teszi a felmon­dás indokainak valódiságát, azonban a per egyéb adatai bizonyítják is, hogy a felmondás indoka nem felelt meg a valóságnak. Az alperes a munkaügyi per befejezését be sem várva, augusztus léével már új adminisztrátort alkalmazott. Ebből a körülményből kiderül, hogy a létszámcsökkentést igénylő átszervezést az alperes nem valósította meg, és így az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben, jogával visszaélve szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Miután az alperes felmondólevelében meghatározott felmondási ok va­lótlannak bizonyult, ezért a munkaügyi bíróságnak a felmondást az Mt. 29. §-a alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie. Az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a munkaviszony meg­szüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatnia, valamint meg kell téríteni az elmaradt munkabérét és egyéb járandóságát, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a mun­197

Next

/
Thumbnails
Contents