Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

nyag munkavégzés) esetén is. Egymagában tehát a kötelezettségszegés nem elegendő, súlyosabb kötelezettségszegésnek kell fennállnia. A kifejtettekre figyelemmel elengedhetetlen az adott perben annak vizsgálata, hogy a felperes a munkaviszonyából eredő kötelezettségeit olyan súlyosan szegte-e meg, hogy nem tarthat igényt a jogszabályban meghatározott védettségre. Ennek keretében vizsgálni kell azt is, hogy a vezetői utasítások megtagadása miért és milyen körülmények között történt. A munkaügyi bíróság az eljárás során ezeket a körülményeket nem vizsgálta megfelelően. A perbeli iratok között található adat arra nézve, hogy a felperes az üzemvezetőnek 1974. május 16-án kelt azt az írásbeli utasítását nem teljesítette, amely a népi ellenőrzési bizottság vizsgálata által feltárt hibák megszüntetése érdekében konkrét javaslatok kidolgozására hívta fel. Arra vonatkozó adat is található, hogy 1974. május 24-én vezetőségi ülésen a felperes olyan kijelentést tett, amely szerint nem tud a vezetővel dolgozni. A felperes magatartásának elbírálásánál azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy H. L. üzemvezető ellen akkor már büntetőeljárás volt folyamatban, s erről a felperes tudott. A felperes a felmondását megelőzően két esetben fordult a községi közös tanácshoz. Jelezte, hogy az üzem vezetője sorozatosan szabálytalanságokat követ el és olyan szabálytalan utasításokat ad ki, amelynek a végrehajtását megtagadta. Az 1974. április 10-én kelt ilyen jelzés több konkrét esetet is megjelölt, s az utasítás végrehajtásának megtagadása rövid indokát is adta. A munkaügyi bíróság a fentiek vonatkozásában a tényállást nem tisztázta megfelelően. A tárgyalási jegyzőkönyv általános megállapítást tartalmaz, amikor rögzíti, hogy a vezetői utasítások megtagadása szolgáltatásokkal és kifizetésekkel volt összefüggésben. A bíróság a felperest nem nyilatkoztatta részletesen, hogy mikor és milyen esetekben került sor a vezetői utasítások megtagadására, amelyeket ő szabálytalannak tartott. Márpedig a felmondás indokait konkrétan meg kell jelölni és azok helytállóságát egyenként kell vizsgálni. Csak ezt követően dönthette volna el a munkaügyi bíróság, hogy a felperes az Mt. 34. §-ának (3) bekezdése alapján köteles volt-e az utasítások végrehajtását megtagadni, vagy elegendő lett volna az utasítások szabálytalanságára a vezető figyelmét felhívni. A munkaügyi bíróság nem vizsgálta azt sem, hogy a felperes által a felettes szervhez küldött írásbeli jelzéseknek mi lett a sorsa. A periratoknál ugyan ezeknek a másolata megtalálható, de nincs adat arra nézve, hogy a felperes által küldött jelzések alapján történt-e valami intézkedés. Az üzemben kialakult helyzetre, valamint arra is figyelemmel, hogy az üzem vezetője ellen büntetőeljárás is indult, a felperes által előadottak valóságát a bíróság nem tisztázta kellő alapossággal, így a felperes magatartását nem lehet megnyugtatóan értékelni abból a szempontból, hogy esetében az Mt. V. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felmondási korlátozás alkalmazásának helye van-e vagy nincs. Ennek hiányában pedig a jogerős ítélet törvénysértő és megalapozatlan. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a kifejtettek szerinti új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 012'1975. sz.) 186