Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per anyagából megállapítható, hogy az alperes a fegyelmi büntetés meghozatala előtt az ún. helyközi rabtárban dolgozott. A fegyelmi határozat végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztették, a határozat azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint más munkakörben — beosztásban — kellene foglalkoztatni az alperest. Ebből pedig következik, hogy az alperest a f egyelmi határozat hozatalát megelőző munkakörben — beosztásban — keli tovább foglalkoztatni. Az adott esetben a felperes az általa hozott fegyelmi határozat után nem ezt tette, hanem más munkakörbe — beosztásba — helyezte át az alperest. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint „a vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja". Az adott esetben az alperes a módosításhoz nem járult hozzá és a felperesnek az ítélet rendelkező részében írt beosztásra vonatkozó egyezségi ajánlatát sem fogadta el. Ilyen helyzetben a felperes az alperes munkakörét — beosztását — egyoldalúan nem változtathatta meg és az erre irányuló keresetnek a bíróság nem adhatott volna helyt. Ennélfogva a munkaügyi bíróságnak a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztató ítélete törvénysértő. A felek közötti jogvita elbírálása szempontjából ugyan ezúttal már jelentősége nincs, a Legfelsőbb Bíróság azonban megjegyzi, hogy a jogerős ítélet egyben megalapozatlan is. A Tüdőklinika igazgatója 1974 januárjában adta azt a véleményt, hogy az alperes „könnyebb munkakörbe alkalmas''. Az alperes azonban 1971 februárjától a helyközi raktárban látta el a munkáját a fegyelmi határozat meghozataláig. A perben utalás sincs arra, hogy a munkakör ellátása számára megerőltető lett volna, vagy egészségkárosodás következett volna be nála. A munkáltató a „dolgozó érdekére" hivatkozással egyébként sem módosíthatja egyoldalúan a munkaszerződést. Az ezzel ellentétes álláspont téves. A Legfelsőbb Bíróság ezért a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (M. törv. I. 10 228/1975/3. szám.) 34. A vállalat a munkaszerződést egyoldalúan a munkakör tekintetében sem módosíthatja. A dolgozó a munkakörébe nem tartozó munkát átmenetileg akkor köteles végezni, ha az beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem jár és nem sérti az eredeti munkaköre szerinti munkabérhez való jogát [Mt. 24. § (1) bek., 35. § (1) bek.]. Az alperes által üzemeltetett 1. számú italbolt vezetője balesetet szenvedett és huzamosabb időre táppénzes állományba került. Helyettesítésének biztosítása érdekében a felek között 1972. november 16-án határozott időre szóló munkaviszony jött létre, amelyet többször meghosszabbítottak. Legutóbb 1973. június 18-án hosszabbították meg a felek az italboltvezetői munkakörre szóló szerződést 1973. október 31-ig. Az alperes 1973. július 21-én levelet intézett a felpereshez, amelyben közölte, hogy a határozott időre szóló munkaszerződést — amely 1973. október 31-ig szól — módosítja s a felperes munkaviszonyát csak 1973. augusztus 3-ig tartja fenn. Ezt azzal indokolja, hogy az egység boltvezetője felgyógyult, s 1973. augusztus 3-án a táppénzes állományból visszatért és munkába állt. 161