Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

tálára kötelező határozatában elfoglalt jogi álláspontja — változatlan tényállás mellett — a munkaügyi bíróságot köti, attól eltérő álláspontra e feltétel hiányában nem helyezkedhet. (Pp. 274. §.) A felperes az alperes alkalmazásában állott mint az egyik üzemegység vezetője. 1971. november 16-tól 1972. november 19-ig táppénzes betegállományban volt, majd utána kivette a szabadságát és december 5-én munkára jelentkezett az alperesnél. Jelentkezése alkalmával orvosi igazolást mutatott fel, amely szerint „csak könnyebb munkaköriben, dolgozhat, fizikai munkára nem alkalmas". Az alperes a felperest mosogatói munkaköriben kívánta foglalkoztatni az egyik cukrászdájában, az e munkakörbe való áthelyezéshez azonban a felperes nem járult hozzá és kérte az egészségi állapotának megfelelő munkakör kijelölését. Minthogy ezek után a felperes nem jelent meg a munkahelyén, az alperes a felperes munkaviszonyát megszűntnek tekintette és a munkakönyvét megküldte 1972. november 10-i „kilépett" bejegyzéssel. A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy a felperest — az orvosi szakvélemény figyelembevételével — könnyű munkakörben foglalkoztassa. Az ítéletének indokai szerint a felperes az egyoldalú munkaszerződés módosításhoz nem járult hozzá, egészségi állapota folytán is alkalmatlan mosogatói munkakör ellátására. A munkahelyétől való távol maradása nem jelentette azt, hogy a munkaviszonyát jogellenesen megszüntette. Jogellenesen tekintette tehát az alperes a felperest kilépőnek, s ezért a munkaviszonyát helyre kell állítani. A munkaügyi bíróság ítéletének meghozatalát követő napon a felperes ismét megjelent az alperesnél munkába állítása végett. Az alperes ez alkalommal takarítói munkakört ajánlott fel a felperesnek és ennek megfelelően módosítani kívánta a munkaszerződést, a felperes azonban ezt a munkakört sem fogadta el, a munkaszerződés módosításához nem járult hozzá, majd a következő napon panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, kérve, hogy a döntőbizottság intézkedjék az egészségi állapotának megfelelő könnyebb munkakörbe történő áthelyezése felől. Az alperes 1973. augusztus 23-án írásban felszólította a felperest, hogy jelenjen meg a munkaügyi osztályon, mert ellenkező esetben a munkaviszonyát megszűntnek tekinti. Erre a felhívásra a felperes augusztus 27-én megjelent az alperesnél, s az erről felvett jegyzőkönyv szerint olyan nyilatkozatot tett, hogy kizárólag boltvezetői munkakört hajlandó ellátni. Ez alkalommal szintén takarítói munkakört ajánlottak fel a felperesnek, amit a felperes nem vállalt el és a munkaszerződés módosításához most sem járult hozzá. Ezek után az alperes 1973. szeptember 15-én kelt levelében felhívta a felperest, hogy „munkaviszonyának az Mt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján törtónt megszüntetése folytán" vegye át a munkakönyvét. A levélben közölte azt is, hogy a felperes a munkaviszonyát „a jogszabály rendelkezéseinek megszegésével" 1973. augusztus 10. napjával megszüntette, mert a munkaszerződés módosításának aláírását két esetben is megtagadta, a kijelölt munkahelyen nem jelentkezett, felmondás pedig nem történt részéről. Ezt követően a vállalat munkaügyi döntőbizottsága határozatot hozott, amelyben a felperes panaszát elutasította. Döntésének indokolása szerint nem tartozik a döntőbizottság hatáskörébe annak elbírálása, hogy a vál157