Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

A munkaidő és pihenőidő egyes kérdéseiről szóló, a 12/1973. (XII. 23.) MüM számú rendelettel kiegészített 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 18/C §-ában foglaltak értelmében minden dolgozó nőt, aki hosszú időn át vállal gyermeknevelést, gondozást, megilleti a gyermek, illetve a gyermekek után évente járó fizetett szabadnap. A hivatkozott jogszabályban biztosított szociálpolitikai kedvezmény az állami gondozott gyermek nevelését vállaló és ellátó dolgozó nőt is megilleti, mivel az állam által biztosított térítési díj mellett a nevelőszülő köteles mindent megtenni a gyermek gondozása és nevelése érdekében. Ennek maradéktalan teljesítéséhez a szükséges segítséget is biztosítani kell számára. A munkaügyi bíróság tehát a fentiekből következően akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. I. 10 297/1975. sz.) e) A munkaszerződés módosítása 28. Változó munkahelyre, illetőleg telephelyre alkalmazott dolgozó a vállalaton belül másik munkahelyre történő átirányítás szükségességét és indokoltságát nem vitathatja. (MK 5. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 13. oldalon.) 29. A dolgozónak vállalaton belüli áthelyezése csak a vele történt megegyezés alapján lehetséges. Nem minősül áthelyezésnek a munkáltatónak az az intézkedése, amelynek következtében a dolgozó azonos munkakörben ugyan, de megváltozott munkafeladatot köteles ellátni [Mt. 24. § (1) bek., 31. §(1) bek., Mt. V. 23. § (1) bek., 33. § (1) bek.]. Az alperes 1953-tól alkalmazottja volt a felperesnek. Legutóbbi személyi fizetésként a 11. műszaki ügyintéző I. (központi műszaki előadó) megnevezésű munkakörnek megfelelő 3450 forintban állapították meg a havi munkabérét. Tényleges munkája a kő- és kavicsanyagok beszerzése volt. A felperes 1970. szeptember 11-én felmondta az alperes munkaviszonyát 1970. október 17-re. A területi munkaügyi döntőbizottság kötelezte a felperest, hogy az alperes munkaviszonyát állítsa helyre. A felperes az alperes munkaviszonyát olyan módon állította helyre, hogy változatlan munkabér, munkaköri besorolás mellett ugyancsak anyagbeszerzői munkával bízta meg, de nem az eredeti beosztása szerint kő- és kavicsanyagok beszerzésével, hanem egyéb — a munkakörének leírásában felsorolt — építőanyagok beszerzésével. Az alperes azt állítva, hogy nem az eredeti munkakörébe helyezte vissza a felperes, végrehajtást kért a bíróságtól. Az első fokú bíróság végrehajtási lappal elrendelte a területi munkaügyi döntőbizottság határozatának végrehajtását. A felperes — erről tudomást szerezve — pert indított az alperes ellen a végrehajtás megszüntetése iránt, és arra hivatkozott, hogy a területi munkaügyi döntőbizottsági határozatnak hiánytalanul eleget tett, mert az alperest eredeti munkakörébe helyezte vissza, változatlan munkabérrel. A kő- és kavicsbeszerzéssel kapcsolatos ügyek átszervezés folytán még a munkaügyi vita kezdetén a szállítási osztály hatáskörébe kerültek az anyagosztályról, ahol két dolgozó foglalkozik a kő és kavics beszerzésével és 151