Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

ben a felperes kötelezte magát, hogy a műszaki főiskola levelező tagozatán az üzemszervezési szakon tanulmányokat folytat, az alperes pedig ezalatt különböző kedvezményeket nyújt a részére: tanulmányi munkaidőkedvezményt, tanulmányi szabadságot és utazási költségtérítést. A szerződésben a felperes vállalta, hogy a tanulmányainak befejezését követően legalább annyi időtartamra a vállalatnál marad, amennyi idő alatt tanulmányi kedvezményben részesült. A szerződés 6. pontjában foglaltak szerint, ha a tanulmányait nem folytatja, illetve nem tölti le a vállalatnál a meghatározott időtartamot, vagy egyéb szerződésszegést követ el. a vállalat kötelezi a támogatásnak megfelelő összeg megtérítésére. A felperes a íőiskola második évének befejezése után, 1971. július havától kezdve szülési szabadságon volt, majd ezt követően gyermekgondozási szabadságot vett ki. Ez idő alatt elvégezte a főiskola harmadik évét. A felperes 1972. december 15-től kezdődően az A. vállalatnál létesített munkaviszonyt oly módon, hogy az alperes áthelyezéséhez hozzájárult. A felperes munkavállalói igazolási lapjára azonban az alperes tartozásként feljegyezte a részére nyújtott támogatás pénzbeni összegét, 7291 forintot. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a felperes panaszát elutasította. Ezt követően a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetlevelében az alperes követelését 3971 forint erejéig elismerte, ezt meghaladóan azonban a megtérítési kötelezettség alól a mentesítését kérte, öszszegszerűségében is vitatta az alperes igényét. A munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és elrendelte, hogy az alperes a felperes munkavállalói igazolási lapján feltüntetett 7291 forint követelést törölje. A munkaügyi bíróság ítéletének indokai szerint szerződésszegés a felperes részéről nem történt, mert a felperes munkaviszonyát nem egyoldalúan, hanem közös megegyezés alapján szüntette meg. Ekként pedig a felperes a támogatást nem köteles visszafizetni. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A vállalatoknak fontos érdeke, hogy a termelési feladatai teljesítésére rendelkezésükre álljanak alkalmas szakemberek, akiknek az utánpótlásról is gondoskodni kell. Ennek egyik módja, hogy a vállalat a saját anyagi eszközeivel támogatja az arra alkalmas dolgozóinak magasabb szintű továbbképzésben való részvételét. Ezt teszi lehetővé az Mt. 21. §-jának (2) bekezdése, amely szerint a vállalat szakemberszükségletének tervszerű biztosítása érdekében tanulmányi szerződéseket köthet. Az Mt. V. 15. §-ának (2) bekezdése szerint a tanulmányi szerződés alapján a vállalatnál munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás mértékétől és idejétől függően kell meghatározni. Ez az idő felsőfokú oktatásban való részvétel esetén a támogatás időtartamánál hoszszabb nem lehet. A (3) bekezdés szerint, ha a támogatásban részesülő személy a meghatározott időtartamot nem tölti le, a vállalat követelheti tőle az eddig nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. A felek a szerződésüket az Mt. V. 15. §-ában foglaltaknak megfelelően kötötték meg és arra az esetre, ha a felperes nem töltené le a vállalatnál a meghatározott időtartamot, kikötötték a támogatás megtérítésének a kötelezettségét. A felperes a tanulmányi szerződésben az alperessel szemben vállalt kö140