Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

zett kérelmet nyújtott be a munkáltatójához, amelyben — az eredetileg előterjesztett kérelmét megváltoztatva — azt kérte, hogy a vállalat (az alperes) térítse meg kárként, amit nyugdíjasként megkereshetne, mert az öregségi korhatárt betöltötte, és ha nem rokkant volna meg a balesete folytán, mint nyugdíjas évi 840 órát dolgozhatna 13 forintos órabérért. A munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét panaszként bírálta el és az 1973. május 30-án hozott határozatával elutasította. Ezt követően a szakszervezetek megyei tanácsa az alperes munkaügyi döntőbizottságához írt, 1973. június 8-án kelt értesítésében bejelentette, hogy a döntőbizottság határozata ellen képviseleti joga alapján — a baleseti sérült helyett — fellebbezéssel él és kérte a korábban beadott felülvizsgálati kérelemnek a másodfokon eljáró szervhez való áttételét. Az értesítést a szakszervezetek megyei tanácsának munkavédelmi felügyelője írta alá. A munkaügyi bíróság az 1973. július 17-én hozott végzésében a hozzá áttett és tartalma szerint keresetlevélnek minősülő beadványt hiánypótlásra visszaadta a szakszervezetek megyei tanácsa munkavédelmi felügyelőségének azzal, hogy az Mt. 15. §-ának (2) bekezdése értelmében bírósági eljárásban nem képviselheti a dolgozót. A munkaügyi bíróság a végzésében kifejtette, hogy a vállalati szakszervezeti szervnek kell elkészítenie a keresetlevelet. A végzése további részében a munkaügyi bíróság akként tájékoztatta a szakszervezetek megyei tanácsának munkavédelmi felügyelőségét, hogy amennyiben a 15 napos határidő elteltéig a kiegészített kereset nem érkezik meg, az esetben a munkavédelmi felügyelő által benyújtott keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el fogja utasítani. A munkaügyi bíróság ezt követően az 1973. augusztus 15-én hozott végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert a megadott határidőn belül a vállalat szakszervezeti szerve a keresetet nem nyújtotta be a bírósághoz, a hiánypótlásnak tehát nem tett eleget. A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A szakszervezetek megyei tanácsának 1973. június 8-án kelt értesítése a tartalma alapján keresetlevélnek minősül, minthogy abban a szakszervezeti szerv a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a munkaügyi vitákat másodfokon eldöntő szervhez — a munkaügyi bírósághoz — fordult jogorvoslatért. A szakszervezeti szerv — amint erre a beadványában is utalt — az Mt. 15. §-ának (2) bekezdése alapján lépett fel. E jogszabály szerint a szakszervezet a dolgozót az élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt képviselheti. A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében — nevében és helyette — külön meghatalmazás nélkül is eljárhat. A Pp. 49. §-ának (4) bekezdése szerint a szocialista szervezet, illetőleg az állampolgár a perben félként vesz részt, ha az őt illető igény érvényesítése céljából a külön jogszabállyal erre feljogosított szerv pert indított. A Pp. 219. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint pedig a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel kézbesítés útján kell közölni. Amennyiben a munkaügyi bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a keresetlevélnek hiányossága van, mert a keresetlevelet benyújtó szakszervezeti szerv nem képviselheti a felperest, úgy ez esetben a hiánypótlásra felhívó végzését nemcsak a keresetlevelet benyújtó szakszervezeti szervvel, hanem — mint 130