Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

ezt követően 1964. évben műtétet is végrehajtottak rajta, ami szintén bizonyította szilikózis megbetegedését. így az igény kezdő időpontját a döntőbizottság 1963-ban állapította meg, következésképpen a felperes kártérítési igényét az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése alapján elévülés címén elutasította. Határozata indokolásának további részében megállapította: nem nyert megnyugtatóan bizonyítást, hogy a felperes az alperesi jogelődnél fennállott munkaviszonyával kapcsolatban szerezte volna a foglalkozási megbetegedést. Az elutasító határozat ellen — annak megváltoztatása és az alperes kártérítés fizetésére való kötelezése érdekében — a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a bírósághoz. A bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján megállapította, hogy a felperes a törökbálinti tüdőgyógyintézetben 1963. szeptember 6-tól november 6-ig állott gyógykezelés alatt. A kezelés során a szilikózis megbetegedés fennállását megállapították, ezt vele közölték is. 1964. február 17-én a felperes a d-i tüdőgyógyászati klinikára került, ahol ugyancsak megállapították a szilikózis megbetegedés fennállását és a megbetegedés miatt március 14-ig gyógyintézeti kezelés alatt állt, majd június l-ig betegállományban volt. Ezt követő időben a felperes kezelés végett az m-i tüdőgondozóba és az Országos Munkaegészségügyi Intézetbe járt. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé vált. A bíróság megállapította: a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a foglalkozási betegségéből kifolyóan első ízben kára 1970 decemberében keletkezett. Kártérítési igénye már 1963. évben esedékessé vált. Kárigénye, mivel azt csak 1971 novemberében érvényesítette, elévült. A bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A bíróság azért utasította el a felperes felülvizsgálati kérelmét, mert álláspontja szerint a felperes igénye az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében elévült, kártérítési igénye ugyanis már 1963-ban esedékessé vált. Figyelmen kívül hagyta azonban a bíróság, hogy a felperes az 1971. évben érvényesített kárigényét nem az 1963. és 1964. évi betegállománya idején keletkezett kára tekintetében, hanem az 1970. november 24-től 1971. május 16-ig tartó betegállománya alatti táppénze és az átlagkeresete közötti különbözetre érvényesítette. Erre, valamint a bíróságnak az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban az igény elévülését illetően elfoglalt álláspontjára figyelemmel a következőkre kell utalni. Az üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) alapított kártérítési igény elévülése szempontjából önálló és egymástól függetlenül érvényesíthető az átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a baleset (foglalkozási megbetegedés) folytán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti igény. Ezen belül azonban ugyancsak további önálló igények az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) folyóan különböző időszakokban történt táppénzes állományban tartással összefüggésben keletkezett kártérítési igények, amelyeknek elévülési idejét az egyes időszakokban történt táppénzes állományba helyezés napjától kell számítani. 126