Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

dett ítéletével a terheltet mint fiatalkorút, tiltott határátlépés kísérlete miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, ennek végrehajását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Ezért a terhelt a Btk. 102. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ugyancsak a fenti körülmények folytán a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján egyúttal azt is kimondta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. (Legf. Bír. B. törv. III. 300/ 1977. sz.) (258/1977.) 87. A már többszörösen büntetett előéletű, s újabb súlyos megítélésű bűntettet elkövető sorkatona vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása nem indokolt. A katonai bíróság a honvéd vádlottat garázdaság bűntette és önkényes eltávozás vétsége miatt 1 évi és 6 hónapi — fegyházban végrehajtandó — szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A katonai bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott engedély nélkül elhagyta a kiképzési munkahelyét és különböző szórakozóhelyeken nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Éjfél körül egy autóbuszra ült, hogy Budapest egyik kerületében levő elhelyezési körletébe visszatérjen, de korábban leszállt és gyalog ment tovább. Az egyik útkereszteződés közelében a hazafelé igyekvő sértett nő után ment, s mikor azt utolérte, bal kézzel megfogta annak torkát, jobb kézzel pedig befogta a száját és rászólt, ne kiabáljon, mert leszúrja. A sértett azonban kirántotta a fejét a vádlott fogásából és sikoltozni kezdett, mire a vádlott a leleplezéstől tartva, elfutott a helyszínről. A sértett egy véletlenül odaérkező taxi gépkocsivezető segítségét kérte, aki az egyik mellékutcába befutott és ott a parkoló gépkocsik között elrejtőző vádlottat a helyszínre érkező rendőrjárőr segítségével elfogta. A vádlott a cselekményéért előzetes letartóztatásban volt, majd miután szabadlábra helyezték és alakulatához visszatért, onnan engedély nélkül ismét eltávozott és 34 órai jogtalan távollét után tért csak vissza egységéhez. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezésekkel. A katonai bíróság ugyanis az elkövetett bűncselekmények társadalom-veszélyességi fokával és a bűnösségi körülményekkel arányban álló szabadságvesztés büntetést alkalmazott. A vádlottat különböző bűncselekmények miatt — köztük természet elleni fajtalanság és vagyon elleni bűncselekmények miatt — már négyszer elítélték. A most elbírált garázdaságot megvalósító cselekmény is súlyos megítélés alá esik, mivel az éjszakai órákban hazafelé igyekvő magányos nőt a nyílt utcán útonálló módon támadott meg. A Legfelsőbb Bíróság e bűncselekményhez kapcsolódóan további súlyosító körülményként vette figyelembe a vádlott terhére, hogy ez alkalommal is engedély nélkül hagyta el kiképzési munkahelyét. A Legfelsőbb Bíróság is nyomatékos súlyosító körülménynek tekinti azt, hogy a vádlott a terhére megállapított második bűncselekményt, az önkényes eltávozás vétségét, az ellene már folyó nyomozás tartama alatt követte el. 89