Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

83. Sorkatonával szemben kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásának mellőzése indokolt, ha a cselekmény nem sértette közvetlenül a katonai szolgálati rendet és fegyelmet és az elkövető szolgálatát kifogástalanul látja el* A katonai bíróság a sorkatona vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt 10 hónapi — fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás szerint katonai szolgálatra 1975 februárjában bevonult vádlott szabadságát töltötte lakóhelyén. 1976. október 30-án az esti órákban polgári ruhában a helyi étteremben szórakozott testvérével és egy másik személlyel. Kb. 20 óra 30 perckor a mellékhelyiségben találkozott a sértettel, akit ott szóváltás során ököllel kétszer arcul ütött. A sértett 8 napon túl gyógyuló orrcsonttörést szenvedett. A Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, mellőzve az annak fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtására vonatkozó rendelkezést. Ügy ítélte meg ugyanis, hogy a büntetési célok eléréséhez az adott esetben nem szükséges végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása. Ennek körében az alábbiakra mutatott rá. A vádlott 1975 februárjában vonult be sorkatonai szolgálat teljesítésére, a bűncselekményt pedig 1976. október 30-án, tehát a sorkatonai szolgálatának a végén, a leszerelése előtt mintegy 4 hónappal valósította meg. A katonai szolgálat teljesítésében megnyilvánuló állampolgári kötelezettségének már majdnem teljes egészében eleget tett, amikor a bűncselekményt megvalósította. Megállapította ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a szolgálatát elöljárói megelégedésére látta el, három alkalommal részesült dicséretben, érvényben levő fenyítése nincs. A parancsnoki jellemzéséből az is kitűnik, hogy a csapatépítő alegységnél mint villanyszerelő tevékenykedett, a rábízott munkát mindenkor szakszerűen, kifogástalanul látta el, a munkához való hozzáállása kifejezetten példamutató volt. A vádlott a súlyos testi sértés bűntettét — mely köztörvényi bűncselekmény — szabadságának ideje alatt, polgári ruhában, szórakozóhelyen valósította meg. Az általa elkövetett bűncselekmény a katonai szolgálatával közvetlen összefüggésben ily módon nem állt, a katonai szolgálati rendet és fegyelmet tehát közvetlenül nem sértette. E körülmény folytán a büntetés kiszabásánál az általánostól eltérő, speciális katonai szempontok érvényesítésének nincs alapja. Következésként, a katonai fegyelemre nevelést hatásosan biztosító büntetés — mint a fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés — alkalmazásának szükségessége sem kerül előtérbe, hanem a büntetés kiszabásának a Btk. 34. §-ában írt általános elvei az irányadók, a katonai szolgálati viszony ellenére is. A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vádlottnál alkalmazandók a Btk. 70. §-ának rendelkezései, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság XXXIV. számú Büntető Elvi Döntésének III. fejezetében foglaltakra is. Ezért az egyébként kifogástalan előéletvitelű, első ízben alkalmilag bűncselekményt elkövető vádlottra kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 70. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette. (Legf. Bír. Katf. II. 22/1977. sz.) (138/1977.) * Részben túlhaladott álláspont. 84 \