Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

VII. fejezet A katonákra vonatkozó külön rendelkezések Az elkövetők 103. § 74. Sorkatonai szolgálatra való alkalmatlanság nem eredményezi, hogy a szolgálatot teljesítő és katonai bűncselekményt megvalósító elkövető ne lehetne alanya katonai bűncselekményeknek. A katonai bíróság a sorkatona vádlottat katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kibúvás bűntette miatt szabadságvesztésre ítélte. A tényállás szerint a vádlott a vele együtt szolgálatot teljesítő katonáktól tudomást szerzett arról, hogy korábban a karján levő ereket felvágó egyik sorkatonát leszerelték. Ez alkalommal társai előtt kijelentette, így kívánja ő is elérni leszerelését. Ilyen előzmények után jobb kezének csuklóján borotvapengével három karcolás jellegű vágást ejtett abból a célból, hogy azzal öngyilkossági kísérlet látszatát keltse és ezáltal magát a katonai szolgálat alól végleg kivonja. A cselekmény elkövetése után lefolytatott orvosszakértői vizsgálat eredményeként megállapítást nyert, hogy a vádlott enyhe fokban gyengeelméjű, a cselekmény elkövetése előtt tudatbeszűkült állapotba került és ez közepes fokban korlátozta a helyes magatartás megválasztásában. Gyengeelméjűsége miatt sorkatonai szolgálatra alkalmatlan. A katonai bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő felmentés érdekében jelentettek be perorvoslatot. A fellebbviteli tárgyaláson a védő azt a jogi álláspontját fejtette ki, hogy a vádlott katonai szolgálatra való alkalmatlansága folytán a katonai bűncselekményt nem követhette el, katonai bűncselekmény alanya nem lehet, ilyen módon felmentése indokolt. A Legfelsőbb Bíróság a védelmi érvelést alaptalannak találta. Helyesen foglalt állást a katonai bíróság, amikor a vádlott bűnösségét katonai bűncselekményben megállapította és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a katonai szolgálatra utóbb alkalmatlannak minősülő katona elkövető katonai bűncselekmény miatt is felelősségre vonható. Az alkalmatlanság ugyanis ilyen esetben a katonai bűncselekményben való bűnösség megállapítását nem zárja ki. Amint erre a Legfelsőbb Bíróság már korábban is rámutatott, a honvédelmi igazgatás feladatkörébe tartozik annak meghatározása, hogy a hadkötelest kóros egészségi állapota mennyiben korlátozza a katonai szolgálatra vaíó alkalmasság terén. A katonaköteles állampolgárok nem dönthetnek abban, hogy őket terheli-e vagy sem a hadkötelezettség valamely formája, ezért mindaddig, amíg arra illetékes szerv őket nem mentesíti, az alól magukat nem vonhatják ki. A szolgálati idő alatt pedig kötelesek a reájuk háruló és a katonai életviszonyokból fakadó szabályok megtartására és a katonákra vonatkozó büntetőjogi törvények hatálya alatt állnak. Ilyen módon pedig — büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmény hiányában — a bűnösség katonai bűncselekmény elkövetése esetén is megállapítható. 74