Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

ezt tette társa is, aki ezenkívül rá is taposott a sértett kerékpárjára. A sértett a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az I. r. honvéd vádlott büntetésének súlyosbítására irányuló ügyészi fellebbezéssel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Az első fokú bíróság a szabadságvesztés mértékének meghatározásánál ugyanis nem vette kellően figyelembe az e vádlott személyében rejlő nagy fokú társadalomra veszélyességet, így elsősorban azt, hogy a terhére megállapított bűncselekményhez hasonló magatartás tanúsítására különösen hajlamos. Ez kitűnik abból is, hogy verekedés szabálysértése miatt már három alkalommal járt el vele szemben rendőrhatóság és pénzbírsággal sújtották. Korábban magánvádas eljárás is folyt ellene, mégpedig azért, mert ugyancsak tettleg bántalmazott másokat. A vádlottnak a polgári életben tanúsított ez a magatartása vezetett arra is, hogy rendőri felügyelet alá helyezték, amelynek szabályait nem tartotta meg, és ezért két esetben is pénzbírsággal kellett sújtani. Ilyen előzményi adatokból, valamint a jelenleg terhére megállapított bűncselekmények alapján egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a társadalmi együttélési szabályokat sorozatosan semmibe veszi, gátlástalanul tanúsít garázda magatartást, indokolatlanul beleköt állampolgárokba és őket bántalmazza. A jelenleg elbírált bűncselekmény elkövetésénél is anélkül támadt útonálló jelleggel a sértettre, hogy az erre bármilyen okot is szolgáltatott volna. De levonható az a következtetés is, hogy a vádlottal szemben eddig alkalmazott eljárások, a figyelmeztető jellegű pénzbírságok nem érték el a kellő célt. Ilyen adatok mellett pedig a most már bűncselekményt megvalósító vádlottnál elsősorban a személyében rejlő veszélyesség — nem csupán a cselekményének konkrét súlya — teszi indokolttá a tartósabb, az első fokú ítéletben meghatározottnál lényegesen hosszabb tartamú büntetés kiszabását. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a vádlottra kiszabott szabadságvesztés mértékét — a bűnösségi körülményekkel arányban — egy évre felemelte, mert a büntetési célok elérését ez szolgálja. Érintetlenül hagyta azonban annak fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtását, mert az a törvény rendelkezéseinek megfelel. (Legf. Bír. Katf. III. 471/1975. sz.) (431/ 1975.) 52. Elöljáró és szolgálati közeg elleni erőszak bűntetténél a büntetéskiszabás szempontjai. A katonai bíróság bűnösnek mondta ki a tizedes I. r. és az őrvezető II. r. vádlottat szolgálati közeg elleni erőszak bűntettében. Ezért az I. r. vádlottat 8 hónapi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre, továbbá lefokozásra, a II. r. vádlottat pedig 10 hónapi fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre, továbbá lefokozásra ítélte. A vádlottak által előzetes letartóztatásban eltöltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Az első fokú bíróság ítéletének a tényállása szerint a vádlottak alakulatuktól január 23-án kimaradást kaptak. A községben különböző szórakozóhelyeken jelentős mennyiségű italt fogyasztottak el és 22 óra előtt ittas állapotban tértek vissza az elhelyezési körletükbe. Ott F. Gy. honvéd századügyeletes ismételt figyelmeztetése ellenére hangosan énekeltek és táncoltak, s a közeledő takarodó ellenére sem hagyták abba a rendbontó maga57