Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

kriminológiai értelemben vett visszaesőkre — különösen a többszörös visszaesőkre — kell alkalmazni, akiknél indokolt súlyosító körülményként értékelni a hasonló vagy éppen azonos jellegű korábbi bűncselekmény elkövetését. c) Súlyosító körülmény, ha az elkövető — bár büntetlen előéletű — az egyéb, akár más jellegű bűncselekmény miatt ellene folyó eljárás alatt vagy nem jogerős elítéltetése után újabb bűncselekményt hajt végre; ha ez személyi vonatkozásban fokozottabb veszélyességére utal. d) Hasonlóképpen súlyosítóként kell értékelni a más bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetést, ha az a személyi társadalomra veszélyesség nagyobb fokára enged következtetni. 3. A személyiségvizsgálat már említett követelményéből folyik az elkövető életmódjának a büntetés kiszabása során való alapos értékelése. A büntetett vagy büntetlen előélet mellett rendkívül jelentős, hogy az elkövető egyébként kifogástalan, az átlagosnál pozitívabb vagy pedig kifogásolható, csavargó, züllött, munkakerülő életmódot folytat. A cselekmény elkövetőjének nagyfokú társadalomra veszélyessége jelentős súlyosító körülmény. Ez utóbbinak különböző megnyilvánulásai vannak, így különösen a társadalmi együttélés szabályaival tudatosan szembehelyezkedő magatartás. Az elkövető csekély fokú személyi társadalomra veszélyessége viszont enyhítő körülmény. Ezeknek a megállapításoknak is tényekkel megalapozottaknak kell lenniük. 4. a) A személyi körülmények között az elkövető életkorának is jelentősége van. Az elkövető 18 éven aluli kora nem enyhítő körülmény, mivel a törvény a fiatalkorúak cselekményeinek eltérő büntetőjogi elbírálását írja elő. Ilyennek kell viszont értékelni az elkövetőnek a fiatalkort 2—3 évvel meghaladó életkorát (ún. fiatal felnőtt). A 18. életévet kevéssel meghaladó életkor nyomatékos enyhítő körülmény. Az idős kor ugyancsak enyhítő körülmény, amely egyébként összefügg a büntetés elviselését nehezítő körülményekkel. b) Enyhítő körülmény, ha az elkövetőnek eltartására, illetve nevelésére szoruló hozzátartozói vannak; ezen nemcsak a kiskorú gyermekei értendők. Ez azonban annak javára, aki gondoskodási kötelezettségét ténylegesen nem teljesíti, enyhítőként nem vehető figyelembe. c) Az alacsony műveltség, az iskolázatlanság nem enyhítő körülmény olyan bűncselekmények elkövetőinél (emberölés, testi sértés, lopás, rablás stb.), amely cselekmények súlyát értelmi színvonalától, iskolázottságától függetlenül mindenki beláthatja. Súlyosító körülmény viszont, ha az elkövető műveltségét vagy szakmai képzettségét bűncselekmény véghezvitelére használja fel. d) A beszámítási képesség korlátozottsága — ha a Btk. 21. §-a (2) bekezdésének alkalmazására nincs is alap — enyhítő körülményként értékelendő. Ugyanakkor a csupán csekély fokú debilitást — különösen, ha nem is áll kapcsolatban a bűncselekmény elkövetésével — helytelen eltúlzottan értékelni, sőt amennyiben az jelentéktelen, úgy közömbös körülmény. Az elkövető pszichopátiáját sem kell szükségképpen a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelni. Enyhítőként kell azonban értékelni, ha az elkövető pszichopátiája súlyos fokú patológiás vonásokat mutat, amelyek azonban még a Btk. 21. §-a (2) bekezdésének alkalmazására alapul nem szolgálnak. 50