Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)
bérelt Volkswagen gépkocsit vitt el. E járművel Gy.-ra utazott. Időközben dr. K. T. kocsijában 7218 Ft kárt okozott. 1976. július 7-én Gy.-n M. E. Zsiguli gyártmányú gépkocsiját törte fel és azzal utazott vissza Gy.-ra. E cselekménye után elfogták. E fentieket megállapító első fokú ítélet ellen csak a vádlott javára jelentettek be perorvoslatot. A Legfelsőbb Bíróság így az első fokú ítéletet helybenhagyta. A terhelt ügyében eljárt bíróságok ítéletei ellen az elítélt terhére emelt törvényességi óvás szerint tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terheltre a főbüntetést megállapították és a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést nem alkalmaztak. Az óvás alapos. Törvényt sértettek ugyanis az eljárt bíróságok a terhelt büntetésének a meghatározásakor. A szabadságvesztés mértéke nem áll arányban az elbírált cselekménysorozat tárgyi súlyával, nem felel meg az elkövető személyében mutatkozó társadalomra veszélyesség fokának, ennek folytán pedig nem alkalmas a büntetés céljának betöltésére. A terhelt többszörösen visszaeső. Ilyen módon személye és cselekményei megítélésénél a Legfelsőbb Bíróság 6. számú Irányelve előírásainak kell érvényesülniük. Eszerint pedig a törvény szigorát kell alkalmazni a visszaesőkkel, a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedőkkel szemben. A terhelt az óvással megtámadott ítéletek kapcsán hetedik alkalommal állt a bíróság előtt. Ezen belül a Btk. 291. §-ának (2) bekezdésébe ütköző bűncselekmény miatt már hatodik alkalommal került vele szemben büntetés kiszabására sor. Ugyanakkor más természetű bűncselekményeket is nagy számban követett el. Eddig több évet töltött börtönben. Ilyen módon megállapítható, hogy személye kiemelkedően veszélyes a társadalomra annak folytán, hogy sorozatosan igen nagy számban súlyos megítélés alá eső bűncselekményeket valósított meg. A vádlott előéletéből az állapítható meg, hogy mintegy kialakította a társadalomellenes életmódját. így pedig nála a javítási és nevelési cél az alkalmazottnál hosszabb szabadságvesztéssel érhető el. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ezért a törvénysértést megállapította és a terhelt szabadságvesztésének a mértékét hét évben határozta meg. Ugyanakkor öt évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. De törvénysértőek az óvással megtámadott ítéletek azért is, mert a terheltre nem szabtak ki járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést. Mint a fentiekből megállapítható, az eljáró bíróságok a terhelt bűnösségét a Btk. 193. §-ába ütköző közúti veszélyeztetésben is megállapították. A Btk. 193. §-ának (3) bekezdése szerint pedig az ilyen bűncselekményt elkövetővel szemben mellékbüntetésként járművezetéstől eltiltást kell alkalmazni. Az Elnökségi Tanács ezért a törvénysértést e téren is megállapította és a terheltet a járművezetéstől 4 évi eltiltásra is ítélte. (Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. Törv. 386/1976. sz.) (87/1977.) 23. Visszaesőként erőszakos jellegű bűncselekményt elkövetőnél a büntetés célja általában nem érhető el a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása elrendelésével. Részletesen: Btk. 107. §-nál. 28