Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

Távozása után a vádlott B. Máriát berántotta az egyik útmenti bokorba, a földre teperte, s amikor segítségért kiáltott, száját is befogta. Ezt követően igyekezett a ruháját felhúzni, miközben a mellét is tapogatta. A sértett nő továbbra is kiáltozott, ezt meghallotta a kerékpárján arra haladó H. József, aki leállított egy ott közlekedő gépkocsit, s annak vezetőjével a bokorhoz sietett. Kiáltásukra a vádlott elmenekült. Értesítették a rendőrséget. Rendőri meghallgatásakor a sértett úgy nyilatkozott, hogy nem kíván feljelentést tenni, majd ügyészi kihallgatásakor sem kívánt magánindítványt előterjeszteni. A katonai ügyészség azonban magánindítvány hiányában is vádat emelt garázdaság bűntette miatt. Arra hivatkozott, hogy a vádlottnak a nyílt földúton tanúsított magatartása alkalmas volt a garázdaság bűntettének megvalósítására, amely hivatalból üldözendő, így a magánindítvány hiánya nem akadálya a büntető eljárásnak. A katonai bíróság előkészítő ülésen meghozott végzésével a vádlott ellen garázdaság bűntette miatt folyamatba tett eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy a Btk. 289. §-ában írtak szerint a magánindítvány hiánya csak akkor nem akadálya a Btk. 276. §-ának (1) bekezdésében írt erőszakos nemi közösülés bűntette miatt a büntető eljárás lefolytatásának, ha azzal kapcsolatban más — tehát az erőszakos nemi közösülés elkövetési tevékenységétől eltérő — bűntett is megvalósult. A jelen esetben azonban a vádlottnak a másokban megbotránkozást okozó, hangsúlyozottan közösségellenes magatartása éppen abban nyilvánult meg, hogy a közúton magányosan haladó, idős nővel szemben a közösülés megvalósítása céljából erőszakot alkalmazott. A garázdaság ekként nem alkot halmazatot, mert a vádlott csupán az erőszakos nemi közösülés bűntettének a kísérletét követte el. Az ezzel ellenkező álláspont szerint ugyanis, mivel a cselekmény miatt magánindítványt nem terjesztettek elő, a vádlottat végeredményben garázdaság bűntette címén kellene bűnösnek kimondani, mégpedig ugyanazon tényállás alapján, mintha a bűnössége erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletében lenne megállapítva. A büntető eljárás lefolytatása ezért éppen azt az érdeket sértené — a sértett kíméletét —, amely miatt a törvényhozó az erőszakos nemi közösülés bűntette alapesetének üldözhetőségét csak magánindítvány előterjesztése esetén tette lehetővé (BJD 1250.). A katonai bíróság helyes indokaira figyelemmel a végzés ellen bejelentett ügyészi fellebbezés nem alapos. Az adott tényállás mellett a vádlott garázda magatartása nem különül el a magánindítványra üldözendő bűncselekménytől. A vádlott cselekménye ugyanis azáltal vált feltűnő, hangsúlyozottan közösségellenessé, hogy a közösülést erőszakkal akarta végrehajtani, amiből eredően cselekménye csupán a Btk. 276. §-ának (1) bekezdésében írt erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletének megállapítására volt alkalmas, de nem valósított meg egyidejűleg más bűntettet, így a garázdaság bűntettét sem. A sértett pedig az elkövetett cselekmény miatt nem kívánt feljelentést tenni, nem terjesztett elő magánindítványt. Tévedett így a katonai ügyészség, amikor annak hiányában is lehetőséget látott az ügyben az eljárás lefolytatására, s helyesen járt el az első fokú bíróság, amikor az eljárást megszüntette. Csupán tévesen hivatkozott arra, hogy az adott esetben a bűncselekmény hiánya szolgál az eljárás megszüntetésének alapjául, holott a vádlott megvalósított bűncselekményt, csupán 22