Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

hiánya vagy nehézsége már magában rejtheti a bűnelkövetés — legalábbis távoli — veszélyét. így pl. a pszichopatákra többé-kevésbé jellemző gátlástalanság, fegyelmezetlenség, agresszivitás, indulatkitörés különösen az élet és testi épség elleni bűncselekmények, hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, becsületsértés elkövetésénél szerepelhet kriminogén okként, a szexuál-pszichopaták pedig a nemi erkölcs elleni bűncselekmények elkövetői közt szerepelnek stb. Magas az arányuk a visszaesők között is, hasonlóképpen az alkoholista bűnözők jelentős hányada pszichopata. A szocialista büntetőjog a személyiségvizsgálat jelentőségét mindjobban előtérbe helyezi. Elég utalni a Legfelsőbb Bíróság 4. és 6. számú Irányelvére. Nyilvánvaló, hogy ebbe a körbe tartozik annak tisztázása és — rendszerint orvosszakértő közreműködésével való — felderítése, hogy a bűncselekmény elkövetőjének személyiségében fellelhetők-e a pszichopátia jellemző vonásai, és hogy ezek milyen fokú rendellenességre utalnak. A pszichopátia széles körben ható kriminogén tényező, amelyet azonban helytelen lenne egyetlen és kizárólagos okként felfogni, hanem összefüggésbe kell hozni az adott esetben ható egyéb kriminogén tényezőkkel. A személyiségvizsgálat során mindenkor az adott esetben elkövetett konkrét bűncselekményre kell azt vonatkoztatni. IV. Mindenekelőtt azt a kérdést kell vizsgálni, hogy a pszichopátia megléte esetén sor kerülhet-e a Btk. 21. §-a (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazására. A Btk. szövege a beszámíthatóság kizártsága, illetve korlátozottsága alapjául csupán az elmebetegséget, a gyengeelméjűséget és a tudatzavart ismeri. A törvényi szabályozásból következik, hogy a rendellenes személyiségszerkezet, a normálistól eltérő lelki alkat önmagában feltétlenül beszámítást kizáró vagy korlátozó körülményként nem értékelhető. Erre elsősorban akkor kerülhet sor, ha a pszichopátia talaján elmebetegség vagy tudatzavar alakul ki. Ilyen esetben — amennyiben az elmeorvosszakértői vélemény ezt kellően megalapozza — a Btk. 21. §-a (1) vagy (2) bekezdésének az alkalmazása már szükséges. A Btk. Miniszteri Indokolása szerint „a pszichopátia határállapot az egészség és az elmebetegség között. A pszichopátia az esetek túlnyomó részében nem korlátozza jelentősebb fokban a beszámítási képességet. Azokban a ritka esetekben, amikor figyelembe vehető mértékben befolyásolja a beszámítási képességet, a pszichopátiát az elmebetegség körébe lehet vonni". Ugyanakkor ki kell emelni továbbá azt is, hogy ha a pszichopátia ilyennek ugyan nem tekinthető, de az adott esetben olyan jellegű, amely a cselekmény elkövetésekor a terheltnél tudatzavart idézett elő, a Btk. 21. §-ának (1), illetve (2) bekezdése alkalmazható. A pszichopátia talaján ugyanis kialakulhat pl. olyan kóros indulati reakció, amely a tudatot a bűncselekmény időpontjában olyan mértékben beszűkítheti, hogy ez — tudatzavar okából — a beszámíthatóságot kizárhatja vagy korlátozhatja és így alapul szolgálhat a Btk. 21. §-a (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazására. A Legfelsőbb Bíróság egyébként a pszichopátia tárgyában már adott iránymutatást, amikor a XXVIII. sz. elvi döntésében utalt arra, hogy „a személyiség fejlődésének zavara (pszichopátia) általában nem zárja ki a beszámítást akkor sem, ha iszákossággal szövődik. Ez az állapot azonban esetleg 18