Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

így az említett törvényhelyre figyelemmel cselekménye a Btk. 313. §-ának (3) bekezdésében foglalt külföldre szökés bűntette előkészületének a törvényi tényállását valósította meg. A védőnek a Btk. 10. §-ának (3) bekezdésére való hivatkozása csak részben alapos. A kísérlettől való elállás az elkövető javára abban az esetben állapítható meg — csak akkor önkéntes —, ha a bűncselekmény véghezviteléről véglegesen lemondott, annak elkövetését — más körülmények között — utóbb sem akarja megismételni. A jelen esetben az irányadóul elfogadott tényállásból viszont az a következtetés vonható le, hogy a vádlott csupán a külföldre szökésnek a meghiúsult kísérlet alapján történő végrehajtásáról mondott le, olyan indokok alapján, hogy nincs náluk élelmiszer, pénz, illetve mindketten egyenruhában vannak. Ugyanekkor azt beszélte meg B. T. határőrrel, hogy a külföldre szökést kb. egy héttel később, esetleg a szabadságuk alatt polgári ruhában hajtják végre. Azt is javasolta, hogy B. T. határőr is szerezzen polgári ruhát. A fentiek alapján tehát csupán azt lehetett megállapítani, hogy a vádlott a külföldre szökésnek fegyveresen és szolgálati ténykedés felhasználásával történő végrehajtásától állt el önként, magát a külföldre szökést azonban egyéb módon, mintegy egy héttel később, mégis végre kívánta hajtani. A fentiekre figyelemmel tehát a vádlott maradékbűncselekménye a Btk. 10. §-ának (3) bekezdése felhívása mellett nem a Btk. 313. §-ának (3) bekezdésébe foglalt külföldre szökés bűntettének előkészülete, hanem a Btk. 313. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő külföldre szökés bűntettének a kísérlete. A Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményének a minősítését a fentiek szerint változtatta meg. (Legf. Bír. Katf. III. 09/1975. sz.) (393/1975.) 2. A büntetlenséget eredményező önkéntes eredmény elhárítás megállapításának nem előfeltétele, hogy az eredmény egyedül és kizárólag az elkövető tevékenysége folytán maradjon el: az azonban feltétlenül szükséges, hogy az okfolyamatot döntő mértékben az elkövetőnek olyan önkéntes tevékenysége szakítsa meg, amely szükségszerűen vezet a bűncselekmény egyébként beálló eredményének elmaradásához. A Btk. 10. §-ának (3) bekezdése nem kerülhet tehát alkalmazásra olyan esetben, amikor az eredmény elmaradása a véletlennek vagy pedig más — az elkövető által segítségül fel nem kért — személyek közreműködésének, illetve esetleg magának a sértett ténykedésének tulajdonítható. Részletesen: Btk. 253. §-nál. II. cím A bűncselekmény elkövetői 23. § 3. Sikkasztás bűnsegéde és nem tettese az a gépkocsivezető, aki a raktáros jelenlétében szállított árunak a raktáros által történő eltulajdonításában közreműködik. Részletesen: Btk. 292. §-nál. 12