Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

alkalmazása e törvényi tényállást megvalósítja. Ezek függnek az ügy jellegétől, összefüggésben lehetnek az eljárás alá vont személy értelmi képességével, szellemi felkészültségével, élettapasztalatával, sőt életkorával is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy szellemileg elmaradott, könnyen befolyásolható vagy tapasztalatlan, gyermekkorú vagy fiatalkorú személyekkel szemben már olyan csekélyebb hatású törvényellenes eszköz is alkalmas lehet valótlan vallomás kicsikarására, mely másnál esetleg nem érné el a célját. Az ilyen személyek akarata már testi kényszer nélkül, erőteljes fellépéssel és különböző hátrányok agresszív kilátásba helyezésével is könnyebben megtörhető, és ezek másoknál kisebb ráhatással is rávehetők olyan bűncselekmény elismerésére, melyet nem is valósítottak meg. A jelen ügyben a vádlottak részéről kétségtelenül nem volt megállapítható bántalmazás. Az analfabéta, szellemileg elmaradott sértett befolyásoltságát mutatja, hogy fenyegetésre egymás után 3 személyt is megjelölt a bűncselekmény tettestársaként, csakhogy a kilátásba helyezett hátránytól szabaduljon. A gyermekkorú sértett pedig a vádlottak eljárásának időpontjában csupán 11 éves volt. A vádlottak e körülményt ismerték és azt is tudták, hogy a sértett mint gyermek, könnyebben befolyásolható és a fenyegetések erősebben hatnak rá. A vádlottaknak a sorozatosan agresszív magatartása meg nem engedett és az adott körülmények között olyan törvényellenes eszközként jelentkezett, amelyek alkalmazása bűncselekmény és a felnőtt sértett esetében elégségesnek bizonyult a valótlan beismerő vallomás kicsikarásához és három személy törvénytelen fogvatartásához. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt állapította meg, hogy nincs törvényes alap a vádlottak bűnössége megállapításának mellőzésére annak ellenére sem, hogy a sértettekkel szemben nem fizikai kényszert alkalmaztak. Ezért az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Katf. II. 40/1978. sz.) (232/1978.) 131. A hivatali bűncselekményeket annyi rendbelinek kell tekinteni, ahány sértettje van. A katonai bíróság az I. r. rendőr törzsőrmester vádlottat — egyebek mellett — 8 rendbeli kényszervallatás bűntette miatt ítélte szabadságvesztésre. Az ítéleti tényállás szerint az I. r. rendőr törzsőrmester vádlott jogosulatlan kereskedelmi tevékenység, valamint jogosulatlan fuvarozás miatt 8 személyt állított elő a P.-i rendőrőrsre. E személyek az intézkedés során tagadták a bűncselekmény elkövetését. A tagadás miatt — beismerő vallomás kivétele érdekében — a vádlott a 8 sértettet gumibottal bántalmazta, illetve bántalmazással fenyegette. A védelem a jogi minősítéssel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy nincs helye a 8 rendbeli kényszervallatás bűntette megállapításának, mert a vádlott egyetlen alkalommal, egységes akaratelhatározással valósította meg a cselekményt. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet indítványával. Ennek indokaként rámutatott, hogy a bűncselekmény a sértett állampolgárok személyével szemben valósult meg, e magatartás az egyes állampolgárok érdekeit sértette, ezért annyi rendbelinek kell tekinteni a hivatali bűncselekményt, ahány sértettje van. A vádlott pedig 8 személlyel szemben alkalmazott tör124