Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

hivatali visszaélés miatt emelt vád alól felmentette. A felmentő ítélet elleni perorvoslatot a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Az első fokú tárgyalás anyagából kitűnik, hogy a vádlott kezdeményezése után az illetékes rendőrhatóság közlekedésrendészeti osztálya megkereste az egészségügyi hatóságot, nyilatkozzon, hogy a sértett egészségi állapotára tekintettel alkalmas-e jármű vezetésére. Az egészségügyi hatóság úgy nyilatkozott, hogy szükséges a sértettet pályaalkalmassági vizsgálatra küldeni és a jogosítvány bevonása már e vizsgálat előtt is indokolt. Ezután került sor arra, hogy az illetékes rendőrhatóság a sértett vezetői engedélyét ideiglenesen az 1/1976. (I. 10.) BM számú rendelet 5. és 6. §-a alapján bevonta. Mivel azonban a pályaalkalmassági vizsgán később járművezetésre alkalmasnak találták, a sértett a jogosítványát visszakapta. Az alkoholelvonó kezelés kérdésében pedig a vádlott az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtására kiadott 15/1972. (VIII. 5.) EüM számú rendelet 67. §-ának (2) bekezdése alapján járt el és jelentését az illetékes elöljáró szervéhez továbbította. Ezután került sor arra, hogy az első fokú hatóság kötelezte a sértettet alkoholelvonó kezelésre, a másodfokú hatóság azonban széles körű bizonyítási eljárás után az első fokú határozatot megsemmisítette. A verekedés szabálysértése miatti feljelentést a vádlott a Rendőrségi Szolgálatról szóló 39/1974. (XI. 1.) MT számú rendelet 13. §-ának (6) bekezdése, illetve a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 336. és 337. pontja alapján tette, mely rendelkezések kötelezik, illetve feljogosítják a rendőrség tagját ilyen esetben feljelentés megtételére. Ezek szerint az észlelt és figyelmeztetéssel meg nem előzhető vagy meg nem szüntethető szabálysértésekről, illetőleg bűncselekményekről a rendőrnek feljelentést kell írniá. A feljelentés után azonban a szabálysértési hatóság úgy találta, hogy az általa megvizsgált bizonyítékok nem elegendőek a szabálysértés megállapítására. Nem vitás tehát, hogy a körzeti megbízott rendőr vádlottnak a sértettel kapcsolatban olyan adatok jutottak birtokába, amelyek miatt jogosult, illetve köteles volt jelentést, feljelentést tenni. Magatartása ilyen körülmények mellett nem értékelhető olyannak, amely jogtalan hátrány előidézését célozta volna. Az, hogy a sértettel szemben különböző kifogásolható magatartása miatt az eljárás nem vezetett eredményre, a vádlott bűnösségének hivatali visszaélés bűntettében való megállapítására nem vezethet. A már megjelölt rendelkezések, amelyek a rendőrt jelentés, illetve feljelentés tételére kötelezik, nem tartalmaznak ugyanis olyan előírást, hogy a kezdeményezésre csak akkor kerülhet sor, ha a jelzett tényeket a feljelentő rendőr minden részletükben tisztázza is, úgy hogy azok később minden kétséget kizáróan bizonyítást is nyerjenek. A körülmények részletes kivizsgálása és a kezdeményezés feletti döntés: a jelentés vagy a feljelentés érdemi elbírálása az arra hivatott szervek feladata. A rendőr a tudomására jutott vagy az általa észlelt olyan eseményeket köteles jelenteni, amelyek szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésére utalnak, illetve amelyek igazgatási eljárás alapjául szolgálhatnak. (Legf. Bír. Katf. II. 103/1977. sz.) (259/1977.) 120. I. A Btk. 144. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntette általános jellegű bűncselekmény, ezért csak akkor kerülhet sor megállapítására, ha a hivatalos személy bűnös cselekvősége egyéb speciális hivatali bűncselekmény tényállását nem merítette ki. 120