Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

tehát a helyes álláspont szerint a vádlott bűnösségét ebben kell megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság - ezért a vádlottnak a sértettek bántalmazásában megnyilvánuló magatartását a Btk. 145. §-ába ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének minősítette. E cselekmény két rendbeli vétségnek minősül. A vádlott ugyanis két személyt bántalmazott és ezzel két polgári személynek okozott sérelmet. A halmazat megállapítása nem mellőzhető azon az alapon, hogy a vádlott ugyanazon alkalommal és azonos indítéktól vezettetve követte el a bántalmazást. A bántalmazással okozott jogtalan hátrányt ugyanis két személy szenvedte el, következésképpen a halmazat megállapítása szempontjából is ez az irányadó és közömbös, hogy a bántalmazás azonos alkalommal történt-e vagy sem. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét 2 rb. vétségnek értékelte. A vádlott ezen túlmenően maradéktalanul kimerítette a Btk. 327. §-ának (1) bekezdésébe ütköző készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétségét is. Az adott esetben ugyanis ügyeletes tiszti szolgálatot látott el. Ennek során oly mértékben leittasodott, hogy e szolgálat ellátására már képtelenné vált. így, miután e magatartása hiánytalanul megvalósította az említett törvényhely szerinti bűncselekmény tényállását, s azt a vádirat is tartalmazta, ekként a Legfelsőbb Bíróság a vádlottnak a leittasodásban megnyilvánuló magatartását a Btk. 327. §-ának (1) bekezdésébe ütköző készenléti szolgálat szabályai megszegése vétségének minősítette. (Legf. Bír. Katf. III. 139/1974. sz.) (428/1974.) 115. I. A hivatali visszaélés bűntette a többi hivatali bűncselekményhez képest általános tényállást foglal magában, ennek folytán megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az elkövető magatartása más, speciális tényállásit hivatali bűncselekmény tényállásának elemeit nem valósítja meg. II. Jogtalan előny követelésének megállapítása esetén a körzeti megbízottnak a büntető ügyekben folytatott nyomozati tevékenységét fontosabb hivatali tevékenységnek kell tekinteni. A katonai bíróság a rendőr főtörzsőrmester vádlottat hivatali visszaélés bűntette miatt szabadságvesztésre ítélte. Az ítéletben rögzített tényállás szerint a vádlott körzeti megbízottként teljesített szolgálatot, de bűnügyek nyomozásával is megbízták. H. M. feljelentést tett fk. leánya ellen, mert az tőle 3500 Ft-ot eltulajdonított. Az ügy nyomozását a vádlottra bízták, aki tanúként kihallgatta H. M.-nét, s az közölte, hogy a leánya a nevelőintézetből megszökött és ismeretlen helyen tartózkodik. A vádlott ennek alapján javaslatot készített a nyomozás felfüggesztésére, a bűnügyi iratok azonban még nála maradtak. Ezt követő egy hét múlva H. M.-né bejelentette a vádlottnak, hogy a leánya Sz. T. lakásán tartózkodik. Innen a vádlott még ezen a napon elhozta motorkerékpárral a fiatalkorút azzal a céllal, hogy a rendőrségre szállítja. Útközben a fk. leány kérdezte, hogy nem engedi-e el őt a vádlott, amire az kijelentette, hogy egy feltétellel igen. Ezután a vádlott egy földes útra tért le, majd a leányt közösülésre hívta fel. A fk. kezdetben tiltakozott, később azonban a vádlottal közösült, aki ezután a leányt nem vitte be a kapitányságra, sem a szülei lakására, hanem elengedte. Ezt követően a vádlott az összes iratokat a nyomozás felfüggesztésére vonatkozó javaslatával együtt a kapitányság vezetőjéhez felterjesztette, amit 113