Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

ugyanis a katonai bíróság által értékelt körülmények közül különös figyelemmel kellett lenni arra, mely szerint a vádlott cselekményének elindítója elsősorban Sz.-nének az a magatartása volt, hogy a társbérlőjéhez érkezett vendégeket a lakásba nem akarta beengedni. Lényegében erre reagált jogtalanul a vádlott. Befolyásolta fellépését az a körülmény is, hogy a rokonai és a sértettek között hosszabb idő óta rossz viszony állt fenn, amelyről a vádlott is tudott. Nyomatékosabban kellett javára értékelni továbbá azt is, hogy a jogellenes fellépéséből súlyosabb sérelem nem származott. Ezekre a körülményekre figyelemmel pedig a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a hosszú rendőri szolgálattal rendelkező vádlottal szemben a büntetési célok érvényesítése nem feltétlenül kívánja meg szabadságvesztés alkalmazását. Enyhébb büntetési nem is alkalmas a büntetési célok érvényesítésére, elsősorban a vádlottnak a hasonló cselekményektől való visszatartására. Ez okból a Legfelsőbb Bíróság a vádlott családi és vagyoni körülményeit, valamint jövedelmét is figyelembe véve, a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglalt törvényi rendelkezés alapján pénzfőbüntetést alkalmazott vele szemben. (Legf. Bír. Katf. II. 322/1973. sz.) 112. Hivatali kötelességszegésért jogtalan előny követelésének bűntette helyett hivatali visszaélés bűntettének minősül annak a rendőrnek a cselekménye, aki csupán a látszatát keltette, hogy a konkrét büntető ügyben intézkedési kötelezettsége van, amellyel kapcsolatban jogtalan előnyt követelt. A katonai bíróság a rendőr zászlós vádlottat hivatali kötelességszegésért, jogtalan előny követelésének bűntette miatt szabadságvesztés büntetésre ítélte. A tényállás szerint a körzeti megbízottként szolgálatot teljesítő vádlott megjelent a működési területén levő sértett nő lakásán és a férje holléte felől érdeklődött. Ennek során közölte, tudomása van a sértett anyja elleni büntető eljárásról, mert annak ügye a kezében van. Ezek után kijelentette, az ügyben segítséget nyújtana, ha a sértett vele nemi kapcsolatot létesít. A sértett a vádlott ajánlatát visszautasította, mire a vádlott elhagyta a helyiséget A rendőr vádlott a sértett anyja elleni büntető eljárásról csupán tudomással bírt, de feladatot a kérdéses büntető ügyben nem végzett, ilyen kötelezettsége abban nem is volt. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott: az első fokú bíróság tévesen értékelte a bűncselekményt a Btk. 149. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatali kötelességszegésért jogtalan előny követelése bűntettének. A tényállásból és a bűnügy irataiból megállapítható ugyanis, hogy a vádlottnak sem a sértettel, sem annak hozzátartozójával kapcsolatban nem volt az általános rendőri feladatok teljesítésén túlmenő közelebbi konkrét hivatali kötelessége, olyan feladata, amelyet előny fejében megszeghetett volna. A sértett anyja ellen folyamatban levő bűnügyben a vádlott számára szolgálati tevékenység szintén nem volt meghatározva. Ily módon a vádlott csupán arra hivatkozással, hogy segítséget tud nyújtani az ügyben, mert abban mint hivatalos személy tevékenykedik, azt a látszatot keltette, mintha kötelessége lenne a sértett anyja elleni büntető eljárás lefolytatása. A Btk. 149. §-ának (1) bekezdésében írt bűncselekmény megállapításának feltétele, hogy a hivatalos személy valamely, a valóságban is létező köteles110