Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

Igaz ugyan, hogy cselekménye gondatlan volt, de az elkövetés alapjául az italozás szolgált, amely erkölcsileg is fokozottabban elítélendő. Ekként a vádlott méltatlanná vált a rendfokozat viselésére, miután nem merült fel olyan kivételes körülmény, amely a lefokozás mellőzését lehetővé tette volna. A Legfelsőbb Bíróság ezért a súlyosításra irányuló fellebbezésnek helyt adva, a vádlottat további mellékbüntetésül a Btk. 110. §-a alapján lefoko­zásra is ítélte. (Legf. Bír. Katf. III. 393/1974. sz.) 97. Tartalékos katonával szemben mellékbüntetésként a lefokozás nem alkalmazható. A katonai bíróság a tartalékos őrvezető vádlottat katonai szolgálati köte­lezettség teljesítése megtagadásának bűntette miatt 8 hónapi szabadságvesz­tésre és lefokozásra ítélte. A vádlott 1962 januárjától 1963 végéig teljesített sorkatonai szolgálatot és őrvezetői rendfokozattal szerelt le. Felesége és annak rokonai ráhatására 1966-ban tagja lett a „Jehova Tanúi" vallási szektának. 1972. január 30-án behívóparancsot kapott, amely szerint február 8-án 08 órára be kellett vo­nulnia háromhetes tartalékos katonai továbbképzésre. A vádlott a behívó­parancsnak nem tett eleget. Amikor február 9-én a behívás helyére előállí­tották, kijelentette, hogy vallási meggyőződése miatt katonai szolgálatot nem hajlandó teljesíteni. Elhatározását az eljárás során mindvégig fenntar­totta. Törvényt sértett az első fokú bíróság, amikor a vádlottat lefokozta. A Btk. 110. §-a e mellékbüntetés alkalmazására csak katonával szemben ad lehető­séget. A vádlott viszont mint polgári személy került a katonai bíróság elé, következésképpen e mellékbüntetés alkalmazására nála nem volt törvényes lehetőség. Indokolt lett volna azonban az állampolgári kötelezettségének tel­jesítését megtagadó vádlottat a közügyektől eltiltani, miután azok gyakor­lására a cselekménye folytán méltatlanná vált. Ezt azonban az első fokú bíróság elmulasztotta, s azt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a Leg­felsőbb Bíróság sem pótolhatta, viszont a lefokozás kimondását — mint tör­vénysértő rendelkezést — mellőznie kellett. (Legf. Bír. Katf. II. 170/1972. sz.) 98. A szolgálatát jól ellátó, eseti leittasodás folytán kisebb súlyú katonai vétségeket elkövető rendőr lefokozása nem indokolt, különösen amikor az ellene folyó büntető eljárás alatt fontos rendőri akció közben kiemelkedően bátor magatartást tanúsított. A katonai bíróság a rendőr szakaszvezető vádlottat szolgálati feladat el­látása alóli kibúvás és szolgálati tekintély megsértésének vétsége miatt hal­mazati büntetésül próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és lefoko­zásra ítélte. A tényállás szerint a vádlott szolgálaton kívül különböző szórakozóhelye­ken italozott, eközben vitája támadt más személyekkel és ezért rendőri in­tézkedés vált szükségessé. A vádlott ennek során drasztikus kijelentéseket tett a szolgálatban levő és őt igazoltató rendőrtisztre. Emellett a következő napon 14 órakor kezdődő szolgálatára egy órás késéssel és enyhe fokú al­koholos befolyásoltság állapotában jelent meg és emiatt elöljárója nem is állította szolgálatba. 101

Next

/
Thumbnails
Contents