Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

sított eddigi kedvező magatartása vagy egyéb különös méltánylást érdemlő ok lehetővé teheti. A jelen esetben a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa azt állapította meg, hogy a terhelt cselekményeinek súlyára, továbbá az áthaladási elsőbbség meg nem adásában mutatkozó durva szabályszegésre figyelemmel, tekintettel továbbá arra is, hogy két évi szabadságvesztés kiszabása mutatkozott szükségesnek; a terhelt a rendfokozat további viselésére méltatlanná vált. Ezekre figyelemmel, e részében is alaposnak találva a törvényességi óvást, a terheltet a Btk. 110. §-a alkalmazásával lefokozta. (Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. törv. 120/1973. sz.) (286/1973.) 95. Nem méltó a rendfokozat viselésére az a rendőrtiszt, aki ittasan, hivatali helyzetével súlyosan visszaélve önkényeskedik és ezzel összefüggésben súlyos megítélés alá eső hivatali és katonai bűncselekményt követ el. A katonai bíróság a rendőr hadnagy vádlottat készenléti szolgálati szabályai megszegésének vétsége és 5 rb. hivatali visszaélés bűntette miatt 6 hónapi — a végrehajtás tekintetében 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és lefokozásra ítélte. A megállapított tényállás szerint a városi és járási rendőrkapitányság beosztottai — más erők bevonása mellett — a város területén közbiztonsági akciót hajtottak végre. Ennek keretében a vádlott az egyik 5 főből álló akciócsoport parancsnokaként ténykedett. A szolgálat teljesítése közben — a megengedett pihenőidő alatt — a közeli étterembe ment, ahol szeszes italt fogyasztott, amelytől ittas állapotba került. Ezután részt vett egy tettlegesség sérültjének az orvoshoz kísérésében. A sérülttel szemben durva, sértő kijelentéseket használt, amiért az ügyeletes váltásparancsnok felhívta az orvosi rendelő elhagyására. Ezután visszatért az étterembe, ahol tovább italozott. Az épület szálloda részének a halljában éjféltájban az erősen ittas vádlott jogtalanul intézkedni kezdett; két külföldi állampolgárt az útlevelük bemutatására szólított fel, majd igazoltatott két magyar állampolgárt is. Az egyik polgári személynél nem volt igazolvány, ezért őt egy esetben arcul ütötte. A vádlott jogtalan intézkedését figyelemmel kísérte a szálloda egyik lakója, aki kérte az intézkedés befejezésére. A vádlott emiatt őt is igazoltatta, majd kifogásolta, hogy a személyi igazolványában tartja a munkásőr igazolványát és az önvédelmi fegyvertartási engedélyét. Megállapította azt is, hogy a személyi igazolvány érvényességi ideje lejárt, ezért utasította, hogy menjen vele a rendőrségre. Az illető azonban az ittas állapotban levő rendőr intézkedéseinek nem vetette alá magát. Erre a vádlott szolgálati fegyverét elővette, majd csőre töltötte és így kísérelte meg őt az utasítás végrehajtására kényszeríteni. Nevezett azonban továbbra is megtagadta az engedelmességet, mire a vádlott eltette a fegyverét. Ezután egy ismerőse társaságában szolgálati helyére indult vissza, miközben ismét pálinkát ivott. A rendőrségre visszatérve az irodában elaludt. Parancsnoka észlelte a vádlott ittasságát, ezért orvossal akarta megvizsgáltatni. A vérvételt és az alkoholszonda alkalmazását, valamint az orvos által kiállított jegyzőkönyv aláírását a vádlott megtagadta. A védelem a másodfokú tárgyaláson az enyhítésre és a lefokozás mellőzésére irányuló fellebbezésének indokaként a vádlott büntetlen előéletére, fiatal korára, valamint a szolgálatban töltött rövid időre hivatkozott.