Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

560 1978. ÉVI IV TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL lakásába bemennek, a sértettet- nyolc napot meghaladó gyógytartamú sérülést okozva - bántalmazzák, és azt követelik tőle, hogy az ismerősük gépkocsijában a rongálással okozott kárt térítse meg. (BH 1998/1-4.) 16. Nem értékelhető az önbíráskodás büntette kísérleteként, ha a vádlott hangos üzleti vita sikertelensége miatti mérgében a sértettet arcul üti, majd a helyszínről nyomban eltávozik. (BH 1998/2-61.) 17. Nem az önbíráskodás, hanem a társtettesként elkövetett emberrablás bűntettét valósítják meg az elkövetők, akik a sértettet kényszerrel vagy az élete, illetőleg a testi épsége ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel túszként foglyul ejtik és a szabadon bocsátását anyagi követelés teljesítésétől teszik függővé. (BH 1998/2-66.) 18. I. Garázdaság esetén nem tekintendő pszichikai bűnsegédnek az, aki a tettes közösségellenes, erőszakos magatartása tanúsításánál jelen van ugyan, de előzetesen nem is tudhatott a tettes ilyen magatartásáról. II. Ha a személyi szabadságtól való megfosztás erőszakkal, illetőleg az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel avagy a sértett védekezésre képtelen állapota kihasználásával történik, és az elkövetők a fogva tartott személy szabadon bocsátását valamely követelés teljesítésétől teszik függővé: a cselekmény nem a személyi szabadság megsértése vagy az önbíráskodás, hanem az emberrablás bűntetteként kell értékelni. III. Amikor az elkövetők az emberrablás továbbfolytatását akkor hagyják abba, amikor a súlyos következmény már bekövetkezett: a büntetés korlátlan enyhítésére nincs alap. (BH 1998/8-368.) 19. Az önbíráskodás bűntette célzatos bűncselekmény, megvalósításának pedig az a feltétele, hogy a tettes az erőszakot vagy a fenyegetést jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének az érvényesítése végett fejtse ki; ha a vádlott egy kocsmai tartozás kifizetésének megtagadása miatt kialakult vita következtében, de nem az igény érvényesítése végett, hanem kizárólag a sértett agresszivitása miatt távolítja el őt a helyiségből, az önbíráskodás kísérlete megállapításának nincs helye. (BH 1999/1-10.) 20. L A rablás helyett az önbíráskodás bűntette valósul meg, ha a vádlott a sértett részére elvégzett munkájának az ellenértékét követeli fenyegetéssel. II. A közveszélyokozás bűntettének megállapításához elengedhetetlenül szükséges annak tisztázása, hogy a gyújtogatás következtében nagyobb - meg nem határozható - számú személy vagy előre fel nem becsülhető vagyontárgy ténylegesen veszélybe került-e, illetőleg fennállott-e ennek a reális veszélye. (BH 1999/6-246.) 21. Az önbíráskodás és a zsarolás elhatárolása szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy önbíráskodás esetén az elkövető tudata nem fogja át az általa erőszakkal vagy fenyegetéssel kikényszerített igény jogtalan voltát: a zsarolás elkövetőjének a tudata viszont átfogja az igény jogtalan voltát és a szándéka jogellenes vagyoni haszonszerzésre irányul. (BH 1999/7-293.) 22.1. Az emberrablás és nem az önbíráskodás bűntette valósul meg, ha az elkövetők a sértettet a helyváltoztatás szabadságától valamely követelés teljesítésének a kikényszerítése céljával megfosztják, és személy elleni erőszak, illetőleg testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával arra kényszerítik, hogy mindaddig velük ma-