Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTHTŐ FLJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 91 BK 145. Az elsőfokú eljárás során hozol! szakértői díjat megállapító végzés ellen különfellebbezésnek van helye, amelynek bejelentésére a vádlott és a védő is jogosult. A gyakorlatban vitás, hogy az elsőfokú eljárás során hozott szakértői díjat megállapító végzés ellen van-e helye fellebbezésnek, továbbá hogy annak benyújtására kik jogosultak, végül hogy - a fellebbezési jogosultságra tekintettel - a megállapító végzés jogerőssé nyilvánításának melyek a feltételei. 1. A Be. 269. §-ának (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha ezt a törvény nem zárja ki. Nincs olyan törvényi rendelkezés, mely szerint a szakértői díjat megállapító határozat ellen fellebbezés kizárt. Kizáró rendelkezés hiányában pedig a Be. 269. §-ának (1) bekezdésére tekintettel fellebbezésnek van helye. 2. A szakértői díj bűnügyi költség: megállapítása során a bíróság az összegszerűség kérdésében érdemben dönt. Azt a külön végzéssel megállapított összeggel veszik fel a költségjegyzékbe. Az ítéletben a költségjegyzékbe felvett bűnügyi költségek viselése tárgyában határozni kell [Be. 163. § (3) bek.]. A szakértői díjat megállapító végzéshez a bíróság - a Be. 116. §-ának (4) bekezdésében szabályozott kijavítási lehetőségtől eltekintve - kötve van. Ezek a rendelkezések is arra mutatnak, hogy a szakértői díjat megállapító végzés ellen fellebbezésnek van helye. 3. Nem szorul indokolásra, hogy a szakértői díj megállapításánál a kirendelt szakértőt a megállapító végzés ellen fellebbezési jog illeti meg. Ami a vádlottnak és védőjének a szakértői díjat megállapító végzés elleni fellebbezési jogosultságát illeti: csupán azért, mert a szakértői díjat megállapító végzésben a vádlott még nincs kötelezve annak megtérítésére, nem lehet arra következtetni, hogy csak az ügyésznek és a szakértőnek van az összegszerűség kérdésében fellebbezési jogosultsága. A vádlott ugyanis a szakértői díj összegének megállapításában közvetlenül érdekelt. Nem közömbös reá nézve, hogy bűnösségének megállapítása esetén milyen bűnügyi költségek viselésével kell számolnia. Nem lehet ezért elzárni a szakértői díj összege megállapításának a kérdésében a fellebbezési jogától. A Be. 268. §-a szerint a végzések elleni fellebbezésre is alkalmazandó 242. § értelmében a vádlott javára mind a vádlott, mind a védő minden esetben fellebbezhet, a határozat bármely részét támadhatja azzal a korlátozással, hogy a fellebbezés csak a vádlott javát szolgálhatja. 4. Amennyiben csupán az ügyészt és a szakértőt illetné meg a szakértői díjat megállapító végzés elleni külön fellebbezési jog, a vádlott és a védője a szakértői díj összegét csak az ítélet elleni fellebbezésében támadhatná. így a díjmegállapítás csak a másodfokú ítélet kihirdetésével emelkednék jogerőre. Amíg azonban a szakértői díj megállapítása nem minden érdekelttel szemben jogerős, addig jogerősségi záradékkal ellátott végzés kiadására és a szakértői díj kifizetésére sem kerülhetne sor. A fentiekből következik, hogy a szakértői díjat megállapító végzés akkor jogerős, ha - szóban történő kihirdetés esetén - a jelenlévők (vádlott, védő, ügyész, szakértő) azt tudomásul vették, illetve egyébként ha a nevezettek a részükre kikézbesített végzés ellen jogorvoslatot nem jelentettek be. BK 146. A tárgyalásról kérésére nem értesített, illetve azon idézés vagy értesítés ellenére meg nem jelent szakértő véleményét a tárgyaláson fel kell olvasni, ha a szakértő meghallgatása nem szükséges. A tárgyalás kitűzése és az ezzel kapcsolatos intézkedések a tanács elnökének jogkörébe tartoznak (Be. 180. §). A tárgyalás előkészítésének egyik célja: biztosítani a tárgyalásra a bizonyítási eszközöket, mert ez előfeltétele annak, hogy a bíróság a tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg ne szakítsa meg [Be. 196. § (l)bek.]. Az említettek szem előtt tartásával kell állást foglalnia a tanács elnökének abban a kérdésben, hogy a szakértőt a tárgyalásra idézi, avagy értesíti [Be. 180. § (2) bek.]. Ha a tárgyalás kitűzésekor úgy találja, hogy a már előterjesztett írásbeli szakvélemény a szakértőt kirendelő határozatban megjelölt kérdésekre [Be. 68. § (4) bek.] maradéktalanul kiterjeszkedett, a szakértőt a tárgyalásra nem idézi, hanem arról értesíti. Ha a szakértő megidézésére nincs szükség, az írásbeli szakvélemény előterjesztésekor bejelentett kérésére a tanács elnöke az értesítését is mellőzi [Be. 75. § (3) bek.].