Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 87 Természetesen az előzetes bírósági mentesítés megadásának szükségessége nem vetődhet fel azokban az esetekben, amikor a katonai fogdában letöltendő szabadságvesztésre ítélt a törvény erejénél fogva mentesül a hátrányos következmények alól [Btk. 102. § (1) bek. c) pont]. A gondatlan vétség miatt katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltnél tehát az előzetes bírósági mentesítés megadására nem kerülhet sor, mivel e személyek a büntetés kiállásának, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján, a törvény erejénél fogva mentesülnek a hátrányos következmények alól. Amikor pedig a bíróság a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés mellett látja indokoltnak az előzetes bírósági mentesítés megadását, a törvény általános rendelkezései szerint jár el. BK 138. /. Több elöljáró vagy szolgálali közeg sérelmére elkövetelt erőszak, illetve szolgálati tekintély megsértése a sértettek számának megfelelően halmazatot valósít meg. II. Egyazon sértett sérelmére, azonos magatartással megvalósított különböző Jüggelemsértési cselekmények egységet alkotnak, s csak a legsúlyosabbat kell közülük megállapítani. I. A fegyveres erők és a fegyveres szervek feladatai ellátására való alkalmasságnak alapvető feltétele a szilárd szolgálati rend, az egységes cselekvés, azaz a felsőbbség akaratának gyors és egyöntetű megvalósítása. E felismerésnek megfelelően a Btk. a katonai bűncselekményeket tartalmazó XX. Fejezetének 11. Címében függelemsértésként rendeli büntetni az elöljáró és az alárendelt közötti függő viszonynak az alárendelt részéről történő megsértését. Ezen belül a törvény védelmet kíván biztosítani a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló csoportos, nyílt ellenszegüléssel szemben; a zendülés, az elöljárói akarattal való szembehelyezkedés és a parancs iránti engedetlenség ellen; valamint az elöljáró a feljebbvaló, az őr és más szolgálati közeg személyének. Ezeknek a cselekményeknek katonai bűncselekményként részben eltérő külön szabályozását és súlyosabb büntetési tétellel fenyegetettségét éppen az indokolja, hogy a magatartás az élet, a testi épség, az egészség, illetve az emberi méltóság sérelme folytán a függelmet, tehát a fegyveres erők és a fegyveres szervek szolgálati rendjét és fegyelmét is támadja, miáltal nagyobb a társadalomra veszélyessége. A közvetlen elkövetési tárgy azonban az érintett elöljáró, a szolgálatban levő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg személye, illetve emberi méltósága, következésképp az érintett személyt a cselekmény sértettjének kell tekinteni. Ebből eredően viszont a cselekményt - a személy elleni bűncselekményekhez hasonlóan - annyi rendbelinek kell minősíteni, ahány sértett ellen irányult. II. Figyelemmel arra, hogy a Btk. XX. Fejezetének II. Címében írt különböző rendelkezések az elöljáró, a szolgálatot teljesítő feljebbvaló, az őr vagy más szolgálati közeg személye, illetve akaratának megvalósulása révén - a zendülés tényállásának meghatározásánál pedig közvetlenül - a szolgálati rendet és fegyelmet részesíti védelemben, az azonos magatartással ugyanazon elöljáró vagy más szolgálati közeg sérelmére megvalósított különböző függelemsértési cselekmények egymással nem alkotnak halmazatot. A Btk. 352. §-ában írt zendülés tényállása átfogó jellege folytán felölel ugyanis minden egyéb függelemsértő cselekményt. A csoportos és nyílt ellenszegülés közvetlenül a szolgálati rend és fegyelem ellen irányul, s így értelemszerűen magában foglalja a parancs iránti engedetlenséget is. Ugyanakkor a zendülésnek a (2) bekezdés b) pontjában írt minősített esete valósul meg, ha elkövetője az elöljáró vagy a zendüléssel szemben fellépő más személy ellen erőszakot alkalmaz, sőt a (3) bekezdés b) pontja szerint a legsúlyosabb büntetés is kiszabható, ha a cselekmény bárkinek - tehát az elöljárónak vagy más szolgálati személynek - halálát okozza. Más oldalról viszont mind a zendülés, mind a parancs iránti engedetlenség, mind pedig az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak mindegyike önmagában is sérti a szolgálati tekintélyt, s a többletcselekvőség folytán rendszerint súlyosabb megítélés alá esik. A parancs iránti engedetlenség és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak halmazatban való megállapítását pedig a Btk. 355. § (2) bekezdésének b) pontja zárja ki, amely komplex tényállása folytán mindkét cselekményt magában foglalja. Ettől eltérő helyzetet eredményez természetszerűleg, ha az elkövető a cselekményeket nem azonos magatartással, hanem térben és időben elhatárolhatóan valósítja meg, s ezáltal anyagi halmazat jön létre. Ilyenkor ugyanis a védett tárgy azonossága sem zárja ki a halmazat megállapíthatóságát.