Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

58 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK nyomozásból való kizárását. A Bc. 35. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a hatóság vezetőjével szemben fennálló kizárási ok a hatóság többi tekintetében csak akkor érvényesül, ha a kizárási ok a Be. 35. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapul. BK 84. [. 1. A hünlelli eljárásban az elsőfokú ítélet megalapozatlansága kiküszöbölésének módját az határozza meg, hogy a megalapozatlanság részleges avagy teljes (a tényállás túlnyomó részét érintő). 2. Részleges a megalapozatlanság, ha az elsőfokú ítéletben iratellenes vagy helytelen ténybeli következtetésen nyugvó ténymegállapítások vannak, továbbá ha a tényállás hiányos vagy részben nincs felderítve. A másodfokú eljárásban a részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének módja: a tényállás kiegészítése, helyesbítése. 3. Teljes (a tényállás túlnyomó részét érintő) a megalapozatlanság, ha az elsőfokú bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a tényállás felderítetlen. E megalapozatlanság bizonyítás alapján, eltérő tényállás megállapításával küszöbölhető ki, erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a másodfokú bíróság a vádlottat felmenti, vagy az eljárást megszünteti. Egyébként, ha eltérő tényállás megállapításának szükségessége merül fel, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének törvényi feltételeit kell megvizsgálni. 4. Teljes megalapozatlanság esetén az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Amennyiben a megalapozatlanság a tényállás túlnyomó részéi érinti, a hatályon kívül helyezés kivételesen mellőzhető akkor, ha a megalapozatlanságnak a bűnösség megállapítására, illetőleg a büntetés kiszabására lényeges hatása nincs. Az utóbbi cselben a másodfokú híróság az ügyet - eltérő tényállás megállapítása nélkül - a lényállás megalapozott része alapján bírálja jelül. II. A vélscgi eljárásban a másodfokú híróság- a Be. 274. §-a (2) bekezdésének cselét kivéve eltérő tényállási állapíthat meg, és ezzel a teljes megalapozatlanságot kiküszöbölheti. III. Pótnyomozás elrendelése a másodfokú bírósági eljárásban sem kizárt. 1. 1. A Be. fellebbezési rendszerének egyik jelentős elve: kötöttség az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásához [Be. 239. § (1) bek. I. fordulat]. Nem érvényesül azonban a tényálláshoz kötöttség akkor, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan [Bc. 239. § (1) bek. II. fordulat]. A tényálláshoz kötöttségről [239. § (1) bek.], a másodfokú bizonyításról (240. §), a tényállás kiegészítéséről, helyesbítéséről [258. § (1) bek. a) pont, (2) bek.] és megalapozatlanság esetén az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről (262. §) szóló törvényi rendelkezések egybevetett értelme alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy: a másodfokú - büntetti - eljárásban a megalapozatlanság [239. § (2) bek.] kiküszöbölésének módozatai annak megfelelően különböznek, hogy a megalapozatlanság részleges avagy teljes (a tényállás túlnyomó részére kiterjedő). A Be. 240. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a bírói gyakorlatra vár, hogy a részleges megalapozatlanságot pontosabban elhatárolja a súlyosabb, a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanságtól. 2. A büntetti eljárásban a Be. 258. íj-a (1) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezés alapján az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölésére van lehetőség. Ez kitűnik a tényálláskiegészítés, helyesbítés céljára rendelkezésre álló eszközökből is (iratok tartalma, helyes ténybeli következtetés, bizonyítás). Az iratok tartalma vagy a helyes ténybeli következtetés útján kiküszöbölhető megalapozatlanság (vagyis hiányos, iratellenes, helytelen ténybeli következtetésen nyugvó ténymegállapítás) általában részleges. Gyakorlatilag ugyanis alig fordulhat elő, hogy az elsőfokú bíróság minden rendelkezésre álló irattal ellentétesen, illetőleg kizárólag helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg a tényállás egeszét (vagy akár túlnyomó részét), minden lényeges bizonyítandó tényt (vagy ezek többségét. Be. 59. Az a megalapozatlanság pedig, amely rendszerint bizonyítással küszöbölhető ki (tényállásmegállapítási, felderítési fogyatékosságok), a Be. 240. §-ának a bizonyításról szóló rendelkezése folytán nem lehet más, mint ugyancsak részleges. Bizonyításnak ugyanis a másodfokú eljárásban csak akkor van helye, ha a tényállás hiányos vagy részben nincs felderítve. Ha pedig bizonyítás csak a tényállás hiányossága vagy részbeni feldcrítetlensége esetén vehető fel, értelemszerű, hogy a Bc. 258. íj-a (1)