Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 41 a bűncselekmény elkövetéséhez a foglalkozás felhasználására szükség nem volt, illetve arra ténylegesen nem került sor, a Btk. 56. §-a b) pontjának alkalmazására nincs alap. BK 44. A vádlottal ugyanazon szerven belül működő hivatalos személy sérelmére a kölcsönös hivatali eljárásuk alatt vagy ahhoz kapcsolódva is elkövethető a Btk. 229. §-ában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak. A Btk. 229. §-ában foglalt törvényi rendelkezés által védett jogi tárgy a hivatalos személy cselekvési szabadságához és tiszteletéhez fűződő büntetőjogi védelmet igénylő közérdek. A törvény az elkövető személye vonatkozásában annyiban különböztet, hogy a bűncselekmény elkövetője lehet egyes személy vagy pedig - csoportosan elkövetés esetén - a csoport szervezőjeként, vezetőjeként vagy tagjaként fellépő személy. Nem tesz azonban különbséget abban a vonatkozásban, hogy az elkövető hivatalos személy vagy pedig a Btk. 137. §-ának 1. pontjában említett szerveken kívül álló személy. Ebből következik, hogy nem zárhatja ki az említett bűncselekmény megállapítását az, hogy az elkövető ugyanazon szerven belül működő hivatalos személy, mint a sértett és a cselekményt kölcsönös hivatali eljárásuk során, vagy ahhoz kapcsolódva követte el. BK 45. Az adó-, társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. §). a Munkaerőpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/A. §), valamint a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/B. §) bűncselekményének az elbírálása során a büntetőbíróság az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényeket a Be. szabályai szerint önállóan állapítja meg, az adóhatóság, illetve a társadalombiztosítási szerv jogerős határozatához nincs kötve. A büntetőbíróság a büntetőjogi felelősséget érintő lényeges tényeket - a bizonyítékok szabad értékelése alapján (Be. 5. §) - a Be. 14. §-ával összhangban önállóan állapítja meg. A büntetőeljárás szempontjából az a kérdés, hogy a Btk. 310—310/B. §-aiban megjelölt fizetési kötelezettséget megsértették-c, és a bevétel csökkenésének összege mennyit tesz ki, olyan előzetes kérdés, amelyet a büntetőbíróság - szükség esetén szakértői vélemény beszerzése mellett - rendszerint maga bírál cl [Be. 169. §-ának (2) bekezdése]. Ebből következik, hogy a Btk. 310., 310/A. és 310/B. §-ában foglalt bűncselekmények elbírálása során nincs kötve a közigazgatási szerveknek a bevételcsökkenés összegét megállapító határozatához, hanem azt a büntetőeljárás szabályai szerint, az irányadó alapjogszabályok előírásainak figyelembevételével önállóan állapítja meg. BK 46. Amennyiben a terheltnek - bár az adott büntetőügyben a védelem nem kötelező - meghatalmazott védője van, a védőnek a tárgyalásról való eltávozása esetén a tárgyalást folytatni, illetve az Íteletet kihirdetni, a terheltnek a védelem jogára való megfelelő figyelmeztetése nélkül: eljárási szabályt sért. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 57. íj-ának (3) bekezdése szerint a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A Be. 6. §-ának (1) bekezdése ugyancsak megismétli az alapelvek közt, hogy a terheltet megilleti a védelem joga. A(3) bekezdés szerint a terhelt érdekében az eljárás bármely szakaszában védő járhat cl. A terhelt az eljárás megindításától kezdve védőt választhat. A védő jogait a Be. egyes rendelkezései szabályozzák. A terheltnek a védelemhez való joga alapvető fontosságú: a törvényesség szempontjából garanciális jelentősége van. Amennyiben a terhelt a védőnek meghatalmazást adott, ezzel kifejezésre juttatta, hogy védő közreműködésére igényt tart, a védelemhez való jogát ily módon gyakorolni kívánja. Ha a védő a tárgyalásról - anélkül, hogy a terhelt a védelemről lemondhatott volna - eltávozik, illetve az ítélethirdetésről távol marad: ez korlátozza az említett alapvetően garanciális jelentőségű jog