Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 29 Abban az esetben, ha valaki teljesen önhibáján kívül ittasodott le, a Btk. 24. §-a alkalmazásának helye van. Nem szükséges azonban, hogy az elkövető kizárólagosan csak a saját hibájából kerüljön ittas állapotba, ha egyéb ok is - pl. más személyek ösztönzése - közrehatott: ez az önhiba megállapítását nem zárja ki. 4. A Btk. 25. §-a gyakorlatilag elsősorban a büntetés korlátlan enyhítésének kizártsága körében érvényesül; ugyanakkor a Btk. 24. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása kizártságának is - bár nyilván ritkábban fordul elő - jelentősége van. A bíróságnak fokozott alapossággal kell vizsgálnia, hogy a terhelt az elkövetéskor cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, illetve a felismerésnek megfelelő cselekvésre képtelen volt-e vagy sem. Erre az eset összes körülményeinek egybevetése alapján lehet következtetni. Egymagában ugyanis a még olyan súlyos fokú ittasság sem szolgálhat alapul a beszámítási képességet kizáró tudatzavar megállapításához. Hasonlóképpen az sem, hogy a terheltnek nem volt oka, indítéka a cselekmény elkövetésére. (Ismeretes, hogy az ítélkezési tapasztalatok szerint a szeszes ital hatása alatt levő. de azért beszámítható állapotú egyének gyakran követnek cl kellően nem motivált ölési vagy testi sértési cselekményeket, minden előzmény nélkül verekednek és garázdálkodnak.) Ugyanakkor viszont következtetési alapul szolgálhat - egyebek között - ha az elkövető magatartása még viszonylagosan sem mutatkozott logikusnak, ha nem volt tisztában kijelentései tartalmával, ha az ittasság egyébként fellépő tünetei mellett - magatartásából hiányzott az értelmi funkció, a reagálás a személyekre és jelenségekre stb. Mindezeket a körülményeket azonban a bíróságnak nem külön-külön, hanem egybevetve, a maguk együttességében kell értékelnie. Ennek során a szükséghez képest orvos szakértőt is meghallgathat (nem mellőzhető ez alkoholos eredetű elmebetegség, a patológiás, vagy az abortív patológiás ittasság fennállásának gyanúja esetén). 5. Felmerül ezek után a kérdés, hogy az ittas állapotban levő személy cselekménye mikor minősül szándékos, illetve gondatlan bűncselekménynek. Amikor a Btk. 25. §-aa24. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának tilalmaként jelentkezik, a minősítés kérdése nem okoz nehézséget: a cselekményt attól függetlenül kell - az általános szabályok szerint - minősíteni, hogy az elkövető a felismerési képességében vagy az ennek megfelelő cselekvésben korlátozott volt-e vagy sem. Annál élesebben merül fel a különbségtétel nehézsége akkor, amikor a Btk. 24. §-ának (1) bekezdésében foglalt büntetlenség kizártságának esete forog fenn. A szándékos és a gondatlan bűncselekmény elhatárolásáról azon az alapon, amint az a minősítés körében egyébként történik, ebben az esetben nyilvánvalóan nem lehet szó. Az önhibából ittas állapotba kerülő és bűncselekmény tényállását megvalósító cselekményt elkövető személyt olyannak kell tekinteni, mintha annak beszámítási képessége lenne; következésképpen e törvényi rendelkezés folytán az ittas állapotban való elkövetés a cselekmény minősítésén mit sem változtat, azt nem érinti. Ebből az következik, hogy az önhibából eredő ittas állapotban elkövetett cselekmény szándékos vagy gondatlan bűncselekményként minősülhet. A cselekmény szándékosan elkövetettként való minősítése mellett tehát nem zárható ki - feltéve, hogy a törvény ezt büntetni rendeli - annak gondatlanságból elkövetett bűncselekményként minősítése. A bíróságnak a minősítés körében azt kell vizsgálnia, hogy a bűncselekmény elkövetési körülményeinek elemzése alapján miként lenne az minősítendő az alanyi oldal teljessége esetén. Ezt pedig csak a cselekmény tárgyi oldalának beható vizsgálata alapján lehet elbírálni. A cselekmény tehát nem szükségképpen minősül szándékosan elkövetettként, nyilvánvalóan helytelen lenne a cselekmény gondatlan minősítését - a kétségtelenül erre utaló tárgyi körülmények ellenére - abból az okból mellőzni, mert az elkövető a Btk. 24. §-ának (1) bekezdése szerint tudatzavart okozó ittas állapotban volt. A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a cselekmény külső megjelenési alakja és az ezzel kapcsolatos tárgyi körülmények olyanok-e, amelyek arra utalnak, illetve amelyekből megnyugtatóan arra lehet következtetni, hogy - amennyiben a cselekmény nem a Btk. 25. §-ában foglalt tilalom folytán kerülne elbírálásra - a cselekményt gondatlanságból követték el. Mindez természetesen csak az adott eset összes körülményei alapján állapítható meg. A bíróságnak tehát nemcsak a leittasodó önhibájának meglétét, de az elkövetett cselekmény tárgyi elemeit is teljes részletességgel és alapossággal kell