Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 217 tői, a cselekmény további véghezvitelétől nem belső indítékból, hanem a külső körülmények kényszerítő hatása miatt álltak el. (BH 1997/6-264.) 104.1. Az erőszakos közösülés kísérlete - és nem annak az előkészülete - valósul meg, ha az elkövető olyan erővel igyekszik az ellenálló sértettet közösülésre alkalmas helyzetbe hozni, hogy a sértetten sérülések keletkeznek. (BH 1997/7-319.) 105. III. A súlyos testi sértés bűntettének kísérlete a 8 napot meg nem haladó gyógytartamú sérülés okozása esetén akkor állapítható meg, ha az elkövetési magatartás általában és szükségszerűen maga után vonja az ennél hosszabb gyógytartamú sérülés bekövetkezését; nem állapítható meg viszont a bűntett kísérlete, ha a súlyosabb eredmény csak esetlegesen és ritkán következhetett volna be. (BH 1997/7-325.) 106. Életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének a megállapításánál az elkövetés módján, az eszköz jellegén, a sérülés célba vett helyén túlmenően azt is vizsgálni kell, hogy az életveszélyes sérülés bekövetkezése reális lehetőségét az elkövető tudata átfogtae, és az ilyen sérülés bekövetkezésébe belenyugodva cselekedett-e. (BH 1997/8-378.) 107. I. A két elkövető által egységes akaratelhatározással véghez vitt, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete esetén az a körülmény, hogy az egyik elkövető az ölési cselekmény miatt az önkéntes eredményelhárítás folytán nem büntethető; a másik elkövetőre nézve nincs kihatással. II. Kísérlet esetén az önkéntes eredményelhárítás maradékcselekményeként meg kell állapítani az elkövető terhére azt a befejezett bűncselekményt, amelyet a büntethetőségi akadály létrejöttéig megvalósított. III. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének egyenes szándékkal elkövetése megállapítható, ha az elkövető eredeti szándéka a sértett életének a célzatos kioltására irányul, de az önkéntes eredményelhárítás folytán a magatartás - mint maradékcselekmény - életveszélyt okozó testi sértés bűntette; ebben az esetben az életveszélyt okozó testi sértésnek egyenes szándékkal való véghezvitele: súlyosító körülmény. (BH 1997/12-566.) 108. Nem értékelhető az önbíráskodás bűntette kísérleteként, ha a vádlott hangos üzleti vita sikertelensége miatti mérgében a sértettet arcul üti, majd a helyszínről nyomban eltávozik. (BH 1998/2-61.) 109. Az ittas járművezetésnek csupán az előkészülete - és nem a kísérlete - valósul meg, ha a közepes fokban ittas gépjárművezető nem a közúton vezeti a járművét, és a közútra történő kihajtást ténylegesen meg sem kísérelte. (BH 1998/4-157.) 110. Életveszélyt okozó testi sértés kísérlete helyett az elkövető cselekménye súlyos testi sértés kísérleteként minősül, ha a vádlott által a sértett hátába történt kis erejű szúrás 8 napot meg nem haladó gyógytartamú sérülést okozott, és az elkövetés időpontjában nem állottak fenn olyan tárgyi körülmények, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a vádlott tudata az életveszélyes sérülés lehetőségét is átfogta. (BH 1998/5-208.) 111. A szerzői és a szomszédos jogok megsértése vétségének a kísérlete valósul meg, ha az elkövető szándéka a jogellenesen másolt videokazettáknak értékesítésre felkínálásával 32 jogtulajdonos érdekeinek a sérelmére irányult, de a cselekmény eredményének - a vagyoni hátránynak - a bekövetkezését a próbavásárlás folytán történt leleplezés és a videokazetták lefoglalása megakadályozta. (BH 1998/7-324.)