Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 137 A KRESZ 3. §-ának c) pontja a közlekedésben résztvevőkre vonatkozó - a jogszabályhely címében is kifejezésre juttatott - általános rendelkezések egyike, amely azt tartalmazza, hogy a közúti közlekedésben részt vevő köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon. A KRESZ-nek az „Elsőbbség az útkereszteződésben" rendelkezéseit összefoglaló 28. §-a azonban a különös normák egyike. Vitathatatlan körülmény, hogy egy útkereszteződésben bekövetkezett eseményért a jogi felelősséget a speciális norma rendelkezései alapján kell megítélni. A KRESZ-nek az ide vonatkozó 28. §-a, a rendező elveiből kitűnően, az elsőbbség szabályozásánál kizárólag a kötelezetti oldalt veszi számításba, és írja elő az. elsőbbségadásra kötelezett magatartási teendőit. Ki kell emelni, hogy a 28. § (3) bekezdése szerint az elsőbbségadásra kötelezett járművezető az útkereszteződést csak olyan sebességgel közelítheti meg, hogy eleget tehessen elsőbbségadási kötelezettségének, és e tekintetben másokat a járműve sebességével ne tévesszen meg. A KRESZ 1. számú függeléke III/b) pontja ugyancsak csupán a kötelezetti oldalról szabályozva határozza meg az elsőbbséget, amely továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben: az elsőbbségadásra kötelezett az elsőbbséggel rendelkezőt a haladási irányának vagy a sebességének a hirtelen megváltoztatására nem kényszeritheti. Az áttekintett speciális rendeltetésű igazgatásrendészeti szabályok tehát az elsőbbségi helyzetben közlekedő jármű sebességéről különös előírásokat nem tartalmaznak, ezért az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője eredményesen nem is hivatkozhat az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél nagyobb sebességű haladására (Bfv. 1. 838/1996/3.) Hasonló álláspontot tükröznek a BH 1995/8^*66., 1998/9^113. és az 1998/10-467.sz. eseti döntések. *** A jogegységi tanács a jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát szükségesnek találta. Az ismertetett határozatokból kitűnik, hogy a bírói gyakorlat nem értelmezi egységesen a közúti közlekedés szabályait olyan esetben, amikor nemcsak az elsőbbségadásra kötelezett, hanem az elsőbbségre jogosult is közlekedési szabályt szegett. Az eltérő jogértelmezés lényegesen befolyásolja az érintett személyek büntetőjogi felelősségét, illetve annak mértékét. Ezért a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében a jogegységi tanács a következőkre mutat rá. 1. ABtk. XIII. fejezetében elhelyezett közlekedési bűncselekmények törvényi tényállásai nagyrészt ún. keretrendelkezések, amelyeket alacsonyabb szintű szabályok töltenek ki tartalommal. Ilyen jellegű rendelkezés - egyebek között - a közúti baleset okozása (Btk. 187. §) is, amely a nagyobbrészt a KRESZ-ben meghatározott közúti közlekedési szabályok megszegését bünteti. Az elsőbbségadásra kötelezésről rendelkező közlekedési szabályok [pl. KRESZ 24. §, 28. §, 29. §, 31. § (5) bek., 1 .sz. függelék 111/b) pont], illetve a megengedett sebességre vonatkozó szabályok (KRESZ 26. §) részletes, konkrét előírásokat tartalmaznak arra nézve, ki és mit köteles tenni valamilyen közlekedési helyzetben. Általános jellegű rendelkezés a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja, amely szerint, aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles „úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon". Elméletileg megalapozott, és a bírói gyakorlatban is követett értelmezési szabály, hogy a részletes rendelkezések mint speciális normák alkalmazása megelőzi az általános szabály felhívását. Ennélfogva mindig azt kell először vizsgálni, hogy a terhelt megszegett-e valamely konkrét közlekedési szabályt, és konkrét szabályszegés hiányában, kisegítő jelleggel alapulhat a büntetőjogi felelőssége azon, hogy a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti általános baleset-elhárítási kötelezettségét elmulasztotta. A jogegységi tanács álláspontja szerint - az ismertetett határozatokban kifejtettekkel szemben - az egyes speciális közlekedési szabályok nem állnak egymással „hierarchikus" viszonyban, egyik közlekedési szabálynak sincs olyan „abszolút elsőbbsége", „primátusa", a másikkal szemben, amely feltétlenül kizárná, illetve korlátozná egy másik szabály alkalmazhatóságát. Mindig a konkrét forgalmi helyzethez, a közlekedés részvevőinek magatartásához képest kell megállapítani, hogy az adott esetben melyik közlekedési szabálynak, illetve szabályszegésnek van jelentősége és milyen mértékben. Ez a megállapítás nem ellentétes azzal a felismeréssel, hogy vannak olyan közlekedési szabályok, amelyek megtartása különösen jelentős a közlekedés biztonsága szempontjából, mivel a megszegésük számos esetben idéz elő súlyos közlekedési balesetet. Ilyenek az elsőbbségadási szabályok, de jelentős baleseti veszélyforrás a megengedett sebesség túllépése is, különösen lakott területen.