Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

130 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK A gyakorlatban az okozott zavart, hogy a Btk. 24. §-a a „kóros elmeállapot" kifejezést kétféle értelemben használja. Egyfelől az (1) bekezdésében felsorolt biológiai okok gyűjtőfogalma (kóros elmeállapot szűkebb értelemben). Másfelől - a rendelkezés címéből megállapíthatóan - összefoglalja mindazokat a feltételeket, amelyek a beszámítási képességet kizárják vagy korlátozzák. Ebben a tágabb, büntetőjogi szemléletű értelemben a kóros elmeállapot a beszámítási képesség pszichológiai ismérveinek hiányát vagy korlátozottságát is magában foglalja. A büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek alkalmazásában, amelyek bűntetti vagy vétségi eljárást, illetve kötelező vagy nem kötelező védelmet írnak elő, nem önmagában a Btk. 24. §-ában felsorolt biológiai okoknak (a szűkebb értelemben vett kóros elmeállapotnak) van jelentősége. Ezek egymagukban nem teszik elengedhetetlenné a bűntetti eljárás lefolytatását, illetőleg a védő kötelező részvételét, mert nem okvetlenül igénylik a fokozott eljárási garanciákat, illetve nem jelentik azt, hogy a terhelt védekezési képessége csökkent. A beszámítási képesség érintése nélkül ezek a biológiai okok (tágabb értelemben) kóros elmeállapotként nem értékelhetők, és nem teszik kötelezővé a bűntetti eljárás lefolytatását, illetve a védelmet. Egyébként az ellenkező felfogás - miként a Veszprém Megyei Bíróság döntése - arra az eredményre vezetne, hogy a bűnelkövetők tömege esne el az elbírálás egyszerűsítését lehetővé tevő eljárási intézményektől (mint pl. a tárgyalás mellőzése). A Be. 47. §-ának c) pontja, valamint 90. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint védő részvétele a büntetőeljárásban kötelező, ha a terhelt kóros elmeállapotú. A Be. 90. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint pedig nincs helye vétségi eljárásnak, ha a terhelt kóros elmeállapotú. Az eljárási garanciális intézmények tehát abban az esetben érvényesülnek, ha a Btk. 24. §-ának (1) bekezdésében felsorolt biológiai okok bármelyike az elkövetés időpontjában a terhelt beszámítási képességét kizárta vagy korlátozta (kóros elmeállapot tágabb értelemben). Ez esetben a védő kirendelése kötelező, és az eljárást a bűntetti eljárás szabályai szerint kell lefolytatni. Más a helyzet azonban akkor, ha az elmebetegség, gyengeelméjűség, szellemi leépülés, tudatzavar vagy személyiségi zavar az elkövető beszámítási képességét nem érintette. Ebben az esetben az elkövetéskor a tettes (részes) a bűncselekmény alanyává vált, mert előrelátási, értékelő és akarati képessége teljes volt. Ennélfogva a biológiai ok és a törvényhely által megkívánt következmény közötti összefüggés hiányzik, ezért nincs helye a kóros elmeállapot megállapításának. A terhelt így nem minősül kóros elmeállapotúnak, ezért vele szemben nincs akadálya a vétségi eljárásnak, és - a Be. 47. § c) pontja alapján - a védő részvétele sem kötelező az eljárásban. A terhelt elmebetegsége, gyengeelméjűsége, szellemi leépülése, tudatzavara vagy személyiségzavara - beszámítási képességének érintetlensége mellett is - szükségessé teheti, hogy védelméről a megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező ügyvéd gondoskodjon, ha az eljárás folyamán az valószínűsíthető, hogy érdekeinek védelme és eljárási jogainak maradéktalan érvényesítése csak ezáltal biztosítható. Ennek megítélése mindenkor a büntetőügyben eljáró hatóság feladata. A védőkirendelésre tehát ez esetben nem a kóros elmeállapot miatt, hanem a Be. 49. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint kerülhet sor, amennyiben az ott meghatározott feltételek megvalósultak. Ez tehát nem a védőkirendelés kötelező esete, hanem olyan, az elkövető személyétől és az ügy természetétől függő lehetőség, amelynek eldöntése a hatóság belátására van bízva. A védő kirendelése szükségességének különös gonddal történő vizsgálatát azonban a 24. § (1) bekezdésében felsorolt okok megalapozzák. A jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bsz. 27. §) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, a kifejtett álláspontját tartja a jövőre nézve követendőnek, és az annak ellentmondó döntéseket, így a BH 1984/3-96. számú jogesetet nem tartja irányadónak, mert azt az anyagi jogszabály (Btk. 24. §) rendelkezésével ellenkezőnek, eljárásjogi szempontból pedig tévesnek ítéli. Budapest, 1998. május 15. Dr. Berkes György s. k. a tanács elnöke, Dr. Kónya István s. k. előadó bíró, Dr. Demeter Ferencné s. k. bíró, Dr. Domokos Jenő s. k. bíró, Dr. Kiss Zsigmond s. k. bíró