Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

1 16 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÜ ÁLLÁSFOGLALÁSOK BK 164. Az okiratra vonatkozó szabályok szerint kell felhasználni azt az írásbeli „szakvéleményt", amelyet nem hatósági kirendelés alapján terjesztetlek elő. A hatóság az ilyen vélemény kiállítóját eseti szakértőként kirendelheti. A büntetőeljárásban a szakértő közreműködésének alapja a szakértő kirendelése. Ez vonatkozik a szakértői intézményre, a kijelölt igazságügyi szakértőre egyaránt [Be. 70. § (1) bek.]. A szakvéleménnyel mint bizonyítási eszközzel való bizonyítás módja az, hogy a szakértő a szakvéleményt szóban előadja, vagy a hatóság rendelkezésének megfelelően írásban előterjesztett szakvéleménnyel [Be. 75. § (1) bek.] kapcsolatban az eljárás résztvevői az eljárás bármely szakában kérdéseket tehetnek fel, felvilágosítást vagy a szakvélemény kiegészítését kérhetik (Be. 76. §). Ha ez utóbbiak nem vezetnek eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértő kirendelésének van helye (Be. 77. §). Az eljárási törvény nem zárja ki, hogy az eljárás résztvevői valamely szakkérdésben írásbeli véleményt csatoljanak az iratokhoz, amely olyan szakembertől (intézménytől) származik, akit a hatóság az ügyben szakértőként nem rendelt ki. Az ilyen írásbeli vélemény bizonyítási eszközként való felhasználása - a bizonyítékok szabad értékelése elvének [Be. 5. § (3) bek.] megfelelően - az okiratra vonatkozó szabályok (Be. 83. §) szerint történik. Ehhez képest a szakkérdésben adott véleményt tartalmazó okiratot, amennyiben annak tartalmát a bíróság bizonyítékként értékeli, a tárgyaláson fel kell olvasni [Be. 203. § (1) bek.]. Ha valamely szakkérdésben nyilvánított írásbeli vélemény kiegészítése, azzal kapcsolatban kérdés, felvilágosításadás szükséges, lehetőség van arra, hogy a hatóság a vélemény kiállítóját eseti szakértőként kirendelje [Be. 70. § (1) bek.]. Akirendeléstől kezdve erre a személyre minden tekintetben a szakértőre vonatkozó törvényes rendelkezéseket kell alkalmazni, köztük a Be. 76. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését is, hogy az eseti szakértőt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire. Az eseti szakértő díja megállapításának a kirendelését követően teljesített tevékenység alapján van helye. Az írásbeli vélemény kiállítójának eseti szakértőként kirendelésével a korábbi írásbeli vélemény - a szabadon értékelhető több bizonyítási eszköz között - megtartja okirati jellegét, és nem válik szakvéleménnyé. BK 165. A szaktanácsadón tevékenység eredményének jelhasználása a bírósági bizonyításban. A Be. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében a hatóság a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és más eljárási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök felkutatásához, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakértelem szükséges, illetőleg a hatóság valamilyen szakkérdésben felvilágosítást kért. A szaktanácsadó igénybevételének és működésének részletesebb szabályait a 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 20. §-a tartalmazza. Az utóbbi rendelkezések értelmében a szaktanácsadó igénybevételéhez - eltérően a szakértő igénybevételétől - határozat hozatala nem szükséges, a hatóság írásban vagy szóban közli a szaktanácsadóval, hogy milyen eljárási cselekményeknél kell közreműködnie, illetőleg mire kér felvilágosítást. A szaktanácsadó bevonására az ügyek túlnyomó többségében a nyomozási szakban kerül sor. A szaktanácsadó tevékenységének „az eredménye" a nyomozó hatóság által készített jegyzőkönyvben, feljegyzésben, egyéb iratban vagy pedig a szaktanácsadó által készített írásbeli felvilágosításban jelenik meg, melyet nem ritkán - tévesen - szaktanácsadói véleménynek neveznek meg. Gyakori az a hiba is. hogy a szaktanácsadóként bevont szakembertől a felvilágosítás tartalmát tekintve szakvéleményt kérnek, illetve a szaktanácsadó túllépve a feladatán, szakvéleményt nyilvánít. Ezek a tévedések a későbbiek során - a bírósági szakban - a szaktanácsadói produktum tárgyaláson való felhasználhatóságának formáját és módját illetően nehézségeket okoznak. A Be. 5. §-ának (3) bekezdése értelmében a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz és bizonyíték, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet. A Be.-nek a bizonyítással foglalkozó IV. fejezete a bizonyítás eszközeit taglaló II. címben, a 79. § (1) és (2) bekezdésében szabályozza a szaktanácsadók közreműködését a bizonyításban. E rendelkezések egybevetéséből kitűnően a szaktanácsadó közreműködésének bármilyen formában realizálódó