Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

1 10 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK büntetés kiszabásakor a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy az adott ügyben szükséges-e a szabadságvesztés kiszabása vagy sem. Erről a biróság az alanyi és tárgyi bünösségi körülmények értékelése során dönt, és amennyiben szabadságvesztést szab ki, először határoz a mértékéről, majd pedig mérlegeli azt, hogy a büntetési eél a főbüntetés próbaidőre történő felfüggesztése mellett is elérhető-e vagy sem. Akiszabott büntetés ezért mindig az elsőfokú ítéletben meghatározott tartamú szabadságvesztés, amelyhez képest egy újabb lépés annak eldöntése, hogy az felfüggeszthető-e vagy sem. Amennyiben a másodfokú bíróság a felfüggesztés kedvezményében részesíti a vádlottat, de a büntetésének mértékét egyidejűleg szigorúbban állapítja meg, mint az elsőfokú bíróság tette, úgy megsérti a súlyosítási tilalmat. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Btk. 89. §-a által lehetővé tett felfüggesztés csak akkor hatályosul az elkövetővel szemben, ha a magatartásának függvényében a próbaidő sikeres. A próbaidő eredménytelensége azzal jár, hogy a büntetés végrehajtását el kell rendelni. Ebben az esetben a vádlottnak hosszabb tartamú szabadságvesztést kellene kitöltenie, mint amennyit az elsőfokú bíróság kiszabott. 4. A pénzbüntetés a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nem. Éppen ezért a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában a másodfokú bíróság pénzbüntetés helyett akkor sem alkalmazhat szabadságvesztést, ha annak végrehajtását próbaidőre felfüggeszti. 5. A szabadságvesztést mint az ítéletben kiszabott büntetést - a többi büntetési nemhez viszonyítva - egységes büntetési nemként kell kezelni, tekintet nélkül arra, hogy annak a végrehajtását a bíróság próbaidőre felfüggesztette-e vagy sem. Ebből következően kizárólag a törvény által megállapított hierarchiában elfoglalt helye határozza meg a közérdekű munkához és a pénzbüntetéshez viszonyított súlyát is. Mivel a közérdekű munkát sorban megelőzi a szabadságvesztés, annál súlyosabb, tehát közérdekű munka helyett a szabadságvesztés akkor sem szabható ki, ha annak a végrehajtását a bíróság próbaidőre felfüggeszti. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott - akár végrehajtandó, akár felfüggesztett - szabadságvesztés helyett másodfokon a közérdekű munka a súlyosítási tilalom sérelme nélkül kiszabható úgy is, ha tartamában (napjainak számában) meghaladja az elsőfokú ítéletben kiszabott szabadságvesztést. A bíróság ítéletében ugyanis a közérdekű munkát mint enyhébb büntetési nemet alkalmazza, és eljárásában csak erre a körülményre kell figyelemmel lennie. A Btk. 50. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglalt azokra a rendelkezésekre figyelemmel, amelyek a közérdekű munka átváltoztatására vonatkoznak, nem indokolt figyelemmel lenni, mert azok a kiszabott büntetés helyébe lépő olyan következményekre vonatkoznak, amelyektől az elítélés még nem válik szabadságvesztésre ítéléssé, a jogkövetkezményeit tekintve sem. Ez következik abból a törvényi rendelkezésből is, hogy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés összbüntetésbe nem foglalható [Btk. 92. § (3) bek.]. 6. A pénzbüntetés a közérdekű munkánál enyhébb büntetés, ezért az utóbbi helyett másodfokon a súlyosítási tilalom sérelme nélkül is kiszabható arra való tekintet nélkül, hogy a pénzbüntetés napi tételeinek száma a közérdekű munka napokban megállapított tartamát meghaladja-e vagy sem. A pénzbüntetés felfüggesztésével kapcsolatban is irányadók mindazok a szempontok, amelyek a szabadságvesztés próbaidőre felfüggesztésére vonatkoznak. Ennek megfelelően a végrehajtandó pénzbüntetés - a benne megtestesülő joghátrány közvetlen jellege miatt - akkor is súlyosabb büntetést jelent a felfüggesztett pénzbüntetésnél, ha annak a mértéke az utóbbiénál alacsonyabb. Ezért a súlyosítási tilalom felfüggesztett pénzbüntetésnek végrehajtandó pénzbüntetésre felcserélését ez utóbbi esetben sem teszi lehetővé. A büntetés felfüggesztésével kapcsolatban előadottakra utalva mondható ki, hogy a súlyosítási tilalmat sérti a végrehajtandó pénzbüntetés helyett másodfokon olyan felfüggesztett pénzbüntetés alkalmazása, amely a napi tételek számának egyidejű növelésével avagy ezeknek az érintetlenül hagyása mellett az egynapi tétel összegének a szigorításával jár. Ez esetben sem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a felfüggesztés próbaidejének a hatályosulása jövőbeni bizonytalan tényezők függvénye. A pénzbüntetéssel kapcsolatban indokolt rámutatni arra is, hogy jóllehet a Btk. 51. §-a szerint kiszabható büntetési nem két tényezőből - a napi tételek számából és az egynapi tétel összegének a megállapításából - tevődik össze, de a materiális joghátrány jellegét illetően a ténylegesen kifizetendő összeg fejezi ki annak a súlyát. Ehhez képest a súlyosítási tilalomba ütközik az elsőfokú ítéletben kiszabott pénzbüntetésnek másodfokon történő minden olyan megváltoztatása, amely akár a napi tételei számának avagy az egynapi tétel összegének olyan megállapítását eredményezi, amelynek