Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

elhelyezésének a megváltoztatása a gyermek érdekét szolgálja. A körülmények megváltozásának esetei olyan sokrétűek lehetnek, melyek felsorolására nincs lehetőség. Változás következhet be mind a gyermeket nevelő, mind a különélő szülő objektív helyzetében, de a változást a gyermek, illetve a szülő (harmadik személy) szubjektumában is beállhat, akár valamely érzelmi okból, akár a gyermek növekedése folytán önállósuló irányultságával kapcsolatban, pl. ha a kisgyermekkori kötődést a gyermek érdeklődési köre, intellektuális igényei utóbb a korábbi igényeitől eltérően befolyásolják. A gyermek elhelyezésének megváltoztatása nem feltétlenül az őt korábban gondozó szülő magatartásának negatív megítélését jelenti. Erre példa az alábbi eseti döntés: A felek a bontóperben egyezséget kötöttek, mely szerint a 6 éves P. az apa, a 4 éves C. az anya gondozásába került. A felek különköltözését követően a gyermekek gondozásában való együttműködésük példaszerű volt. Ennek ellenére P. magatartásában olyan negatív változások jelentkeztek, amelyek pszichológiai kezelését tették szükségessé. A gyermek elhelyezésének megváltoztatására irányuló perben az alperes arra hivatkozott, hogy a kisfiú nevelése és gondozása nála változatlan körülmények között, kifogástalanul biztosított, amit az objektív körülmények teljes egészében alátámasztottak. A Legfelsőbb Bíróság az elhelyezés megváltoztatását az alábbiak szerint látta indokoltnak: „A peres adatokkal alátámasztott, pszichológus szakértő által is megállapított tény, hogy a perbeli gyermek magatartásában, főként érzelmi fejlődésében a válást követően aggasztó válságtünetek jelentkeztek. Ezek kialakulásában az egyébként gondos, körültekintő alperesi nevelés ellenére megállapítható, hogy a gyermek szorongó, bizonytalan és elmagányosodott érzésvilágában emocionálisan az anya felé orientálódik, és ebben a felperesnél 81