Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)
de adott tényállások mellett értékelni kell az ilyen kapcsolat fennállása alatt tanúsított szülői helytállást is. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban egyetértett a másodfokú bíróság ítéletével, melynek indokolása szerint az elsőfokú bíróság túlértékelte a felperes házastársi hűséget sértő magatartását. A gyermekelhelyezésnél ugyanis a döntő szempont a gyermek mindenekfelett álló érdekének érvényre juttatása, amely a Magyar Államnak már nemzetközi szerződésben is vállalt kötelezettsége. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a gyermekekről kizárólag a felperes gondoskodik, a felperes tehát csupán az életközösség megszüntetéséről döntött, de gyermekeihez ragaszkodott. A szakértői vélemény szerint a kisebbik gyermek nagyon szoros érzelmi szálakkal kötődik az édesanyjához, a gyermekek szétválasztása pedig további fejlődésüket kifejezetten károsan befolyásolná. A felek nevelési képességét illetően nem lehet egyenlőségjelet tenni a felperes túlérzékeny magatartása és az alperes esetenkénti italozásban is megnyilvánuló labilis személyisége között, amelynek következtében indulatait csak hirtelen dühkitörésekkel, öngyilkossági kísérlettel tudta levezetni. Mindezeket a körülmények mérlegelve a gyermekek érdekét - az alperesnek biztosított széles körű kapcsolattartási jog mellett - a felperesnél történő elhelyezésük szolgálja (Pfv. II. 20 672/1994.). Hasonlóan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 20 547/ 1994. számú ügyben, ahol megállapította, hogy a bíróság a felek körülményeit a gyermekelhelyezés szempontjainak figyelembevételével vizsgálta és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint mérlegelési jogkörében a jogszabályok megfelelő alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy a négyéves kislány érdekeinek az anyai elhelyezés felel meg. A család egységét nem elsősorban a felperes (anya) külső kapcsolata bontotta meg. A házasság megromlása egy olyan folyamat eredménye volt, amelyben az alperes magatartása (kölcsönös viták, italozás, a családtól való elkülönülés) jelentősen közrehatott." A hűségsértő magatartást az elhelyezésre kiható súlyúnak ítélte azonban a Legfelsőbb Bíróság abban az ügyben, amelyben megállapította, hogy „a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a sógorával egy éven át szoros kapcsolatot tartott, távollétében a felperes látta el a háztartást és a gyermeket. Ez a helyzet hozzájárult a házasélet megromlásához, majd a házastársak tel66
