Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

ben állapítható meg a testvérkapcsolat olyan mélysége, a testvérek egymás közti erős, egymást támogató közössége és szeretete, ami egyéb feltételek mellett elválasztásukat kizárná. A gyermekek egymáshoz való ragaszkodásának fokát általában a pszichológus szakértői vélemény alapján lehet megnyugtató módon feltárni, ugyanis a testvérkapcsolat a külső szemlélő számára ambivalens jeleket is mutathat. Önmagában az azonos nem, a hasonló kor nem feltétlenül jár együtt a testvérek szoros egymáshoz kötődésével, ugyanakkor számos példa van arra, hogy nagy korkülönbség ellenére a testvérek szétválasztása igen káros hatású lenne, mert az idősebb testvér jelenti a kisebb számára azt a támaszt és biztonságot, amelyet a széteső családon belül a szülők kevésbé tudnak nyújtani. A testvérkapcsolat jelentőségére mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság, amikor megállapította, hogy mindkét szülőnél egyformán kedvező feltételek esetén csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni. Az irányadó tényállás szerint a felek házasságából 1986-ban született P. és 1988-ban született T. nevű fiúgyermekeket a bíróság a házassági bontóperben a felek által kötött egyezség jóváhagyásával az alperesi anyánál helyezte el. A felperes mindössze 3 hónappal az egyezség megkötése után kérte az elhelyezés megváltoztatását, arra hivatkozott, hogy az anya a Jehova Tanúi vallási felekezetnek a tagja, amiről a felperesnek egyébként már a házasság felbontásának idejében is tudomása volt. A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott: a P. nevű gyermeket a felperesi apánál helyezte el. Felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet megváltoztatta, és az elhelyezés megváltoztatása iránt előterjesztett keresetet mindkét gyermek vonatkozásában elutasította. 63