Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

sön, és arról megfelelően gondoskodjék. Ennek a kérdésnek a jellegével viszont a szülők közti vita esetén sem egyeztethető össze, hogy az - akár közvetve is - bírósági vagy más hatósági döntés tárgya legyen. Ezt az elvet juttatja kifejezésre a Csjt. 73. §-ának (1) bekezdése is, mely az egyébként együttes szülői felügyelet körébe tartozó kérdésekben a szülők egyetértésének hiánya esetén is kizárja a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések gyámhatósági elbírálását. Megfelelően alátámasztott és megalapozott viszont a jogerős ítélet indokolásában összefoglalt tényállás, amely szerint a házasság teljes megromlásához az alperes kirívóan durva, kritikátlan, öntörvényű, a háztartást elhanyagoló és a családi élettel együttjáró elvárásokat is semmibe vevő magatartása vezetett. Ennek folytán viszont a per valamennyi adatát értékelve törvénysértően megalapozatlan a bíróságnak az a következtetése, hogy a gyermek érdekeit az anyánál való elhelyezés szolgálja megfelelőbben. A bíróság ugyanis nem, illetve nem kellő súllyal vette figyelembe a felek együttélés alatti életvitelét, a szakértői vélemények egyes megállapításait, az alperesnek azt a következetes törekvését, hogy a gyermek és az apa közti szülő-gyermeki kapcsolat kialakítását alapjaiban is meggátolja, továbbá az alperesnek a környezetével, majd a gyermek iskolájával is kiéleződött konfliktusait. A másodfokú bíróság azt emelte ki, hogy a gyermek kora és neme indokolttá teszi az anyai nevelést, amely megállapítás a 17. sz. Irányelvben foglaltakkal sem egyezik, az adott ügyben pedig több, mint aggályos abból a szempontból, hogy az alperes személyében képes-e megvalósítani azt az anya-modellt, amely a gyermek egészséges fejlődését elősegíti. Az alperes a családi életben és a környezetével kialakított viszonyában megvalósított negatív szerepe mellett a közös gyermek életkorának megfelelő szabályos életrendet sem biztosította, önkényesen döntött a gyermek napirendjéről, rendszertelen óvodába járásáról és azokról a programokról, melyek az adott korú gyermek fejlődésében az egyensúlyt megzavarhatják. Agresszivitása időnként a gyermek ellen is irányult, kíméletlen önzésével a családon belül elszigetelődött, a gyermeket pedig nem kívánatos módon kisajátította. . . Ugyanakkor a peres adatok arra utalnak, hogy a házasságban, majd a különélés során is a felperes volt az a szülő, aki a kislány kímélése érdekében az összetűzéseket kerülte... a gyermek életét mindvégig figyelemmel kísérte... Mindezeket a másodfokú ítélet indokolásával egybevetve meg49