Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

hoz tehát, hogy egyes szülői magatartások valódi hátterét, érdekorientáltságát, az azokat befolyásoló tényezőket és az ilyen magatartások gyakoriságát tisztábban lássuk, figyelemre méltók a pszichológus szakértő ezzel kapcsolatos - több évtizede íródott, de ma is aktuális - elemzése és következtetései. „A gyermekelhelyezési perek és a láthatási (kapcsolattartási) ügyek majdnem kivétel nélkül a gyermek érdekét hangoztatva indultak. A lélektani kivizsgálás alapján azonban ennek a perindítéknak az őszinteségét az ügyek nagy százalékában (kb. 70%) kétségbe kellett vonnunk. A perindításban a gyermek érdekétől való eltérést szerintünk általában tudatos vagy kevésbé tudatos, szubjektív színezetű egocentrikus motívumok indokolták. A bírák és a gyámhatósági előadók jóformán naponta találkoznak ezekkel a szülők egy részére jellemző motívumokkal. Tapasztalataikat a lélektani vizsgálat során nyert tapasztalataink összegezésével és értelmezésével szeretnénk kiegészíteni. A perindítás valódi motívumait a szülőkkel folytatott irányított exproláció során közelítettük meg... Az előzmények analíziséből és szintéziséből valószínűsített uralkodó motívumot tekintettük az összesített tárgyalásnál a per indító okának. Ilyen értelemben öt perindító motívumot találtunk, éspedig: az érzelmi sértettség, az anyagi érdek, a lelkiismeret megnyugtatása, a támadó védekezés és a mások biztatása. Ez az ötféle tendencia világosan megmutatkozott, de mivel egyrészt tiszta motívumot ritkán kaptunk, másrészt a szétválasztás végeredményben a tényekre támaszkodó összbenyomás alapján történt, számszerű csoportosításra nem vállalkoztunk. A perindítás öt indítéka közül a leggyakrabban az érzelmi sértettség és az anyagi érdek motívumával találkoztunk. A lelkiismeret megnyugtatása, a támadó védekezés és a mások biztatása csak szórványosan fordult elő. Az érzelmi sértettség alapja a házasság alatti vélt vagy valódi mellőzöttség volt. Ez esetleg a volt házastárs szülei vagy a közös 34