Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

74. §-a a következők szerint: „A bíróságnak és a gyámhatóságnak a szülői felügyelettel, illetőleg a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat." A szülők személyes meghallgatása tehát az egyezségkötés előtt elengedhetetlen. A gyermek meghallgatására a bíróságnak akkor kell sor kerítenie, ha a szülőknek a gyermek álláspontjára vonatkozó egyező nyilatkozatát nem tartja meggyőzőnek, vagy a per adataiból tudomására jut, hogy a gyermek szeretné a bíróság előtt a véleményét kifejteni. A gyermek véleményét - korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni, ami az egyezség megkötésekor sem hagyható figyelmen kívül. A Gyvt. erről rendelkező 8. §ának (1) bekezdése összhangban áll a Gyermekek Jogairól New Yorkban 1 989. november 20-án elfogadott, és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett egyezmény 12. cikkével. A gyermek véleményének a figyelembevétele azonban nem azt jelenti, hogy akaratnyilvánítása - akár a 14. életévének betöltése után, akár abban az esetben, ha érettsége folytán egyébként ítélőképessége birtokában van - a bíróságot feltétlenül köti, és egyéb szempontok vizsgálata az egyezség jóváhagyásánál mellőzhető. Ezzel a kérdéssel több eseti döntés is foglalkozik, pl.: „A bíróság nem hagyhatja jóvá a gyermekelhelyezés tárgyában kötött egyezséget, amely a gyermek érdekeivel ellentétes. Ha a 28