Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

Kiemelkedően magas jövedelem mellett, ha egyéb körülményeit számba véve a gyermek méltányos érdeke és elvárható életszínvonala ezáltal is biztosítható, 1 5%-nál alacsonyabb összegű tartásdíj is megállapítható, ugyanúgy, mint amikor a kötelezett jövedelme olyan csekély, hogy abból 1 5% elvonásával már a legalapvetőbb igényei sem elégíthetők ki, és a gyermek tartása egyéb módon biztosítható. Lehetőség van azonban a kötelezett jövedelmének 25%-át meghaladó gyermektartásdíj megállapítására is, pl. ha a gyermek szükséges tartásához a másik szülő teljesítőképessége mellett ez elengedhetetlenül indokolt. A (2) bekezdés szerinti 50%, mely az átlagjövedelemből tartásra igénybe vehető mérték maximumát jelenti, nem léphető túl. Az átlagjövedelmet ilyenkor természetesen nem a formálisan kimutatható, esetleg nyilvánvalóan valótlan havi jövedelemmel kell azonosnak tekinteni, hanem azzal, amit a bíróság a bizonyítási eljárás gondos lefolytatása után átlagjövedelemként elfogad. Más kérdés, hogy a letiltás vagy közvetlen felhívás útján foganatosított végrehajtás során az így megállapított tartásdíj behajtása problémákat vethet fel. A kötelezett átlagjövedelméből igénybe vehető 50%-ot a jogosultak között - a jogosultság sorrendjében - a rászorultság arányában kell felosztani. A gyermektartásdíj szempontjából itt a Csjt. 69/C. § (1) bekezdés c) pontjának van jelentősége, mely szerint a tartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre, és a (2) bekezdés értelmében a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. A szülők háztartásában nevelkedő gyermekek közti családi kapcsolatok különbözők lehetnek. Előfordul, amikor a 176