Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

jártak volna el helyesen, ha feltárják, hogy a kiskorú gyermekek lakhatási lehetősége biztosított volt-e, vagy pedig saját indokolt szükségleteiket szorították meg az ingatlan bérbeadásával, és szű­kös lakhatási feltételek közé kerültek (PJD XI. 301.; BH 1988/ 11. 403.) A Csjt. 83. §-ának (2) bekezdése értelmében amennyiben a jövedelem a gyermek eltartására nem elegendő, és a szü­lők a saját megélhetésük veszélyeztetése nélkül nem képe­sek a gyermeket eltartani, a gyámhatóság megengedheti, hogy a szülők az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát meghatározott részletekben igénybe ve­gyék. Ez a rendelkezés a Csjt. 69/A. §-a (1) bekezdésével összevetett értelmezés szerint csak akkor alkalmazható, ha a tartáshoz szükséges teljesítőképesség mindkét szülő ré­széről hiányzik. Nem a gyermek „jövedelme", de a tartásdíj mértékének meghatározásánál értékelendő juttatás a családi pótlék és az árvaellátás is. A többször módosított 1990. évi XXV. törvény 1. §-anak (1) bekezdése alapján családi pótlékra - amennyiben nem­zetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köz­társaság területén tartózkodó magyar állampolgár, az állan­dó tartózkodásra jogosító személyazonosító igazolvánnyal rendelkező bevándorolt, vér szerinti, örökbefogadó és ne­velőszülő (a továbbiakban: szülő) jogosult, ha háztartásá­ban gyermeket nevel, és a családnak - az e törvényben fog­lalt kivételekkel - a tárgyévet megelőző naptári évben az egy főre jutó havi jövedelme a jogszabály által rögzített jö­vedelemhatárokat nem haladja meg. A (4) bekezdés szerint a nevelőszülő vagy a gyám a ház­tartásában a gyámhatóság döntése alapján elhelyezett gyer­mek után jogosult családi pótlékra, függetlenül attól, hogy az e törvény szerinti jövedelmi feltételeknek megfelel-e. 174

Next

/
Thumbnails
Contents