Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

Csjtr. 8. § Tartásra a vér szerinti gyermek és a mostohagyermek, illetőleg a vér szerinti szülő és - ha a törvényi feltételek egyébként fennéllanak - a mostohaszülő egysorban jogosult. A fentiekből megállapítható, hogy a Csjt. a tartási kötelezettségre, illetve a tartásra való jogosultságra eltérő rangsort állít fel, közbeiktatva a testvértartást és a mostohagyermek, illetve a mostohaszülő tartását is. A tartásra jogosulta 60. § (1) bekezdésére is figyelemmel elsősorban házastársától (vagy volt házastársától), ezt követően a leszármazóitól, majd a felmenőitől, végül pedig a kiskorú gyermek a nagykorú testvérétől követelhet tartást. A 63. § (1) bekezdése szerint egyértelmű az, hogy több, egysorban kötelezett között a tartási kötelezettség teljesítőképességük arányában oszlik meg. Ha több, egysorban kötelezett közül nem mindegyik, vagy csak egy képes a tartás teljesítésére, a tartás terhe a kiesett kötelezettek helyett is ráhárul. Abban az esetben azonban, ha ő egyedül a jogosult igényeit teljesítőképessége folytán csak részben tudja kielégíteni, a tartás kiegészítésével a leszármazás sorrendjében következő leszármazók - ugyancsak teljesítőképességükhöz mérten - kötelesek a tartás terheit viselni. A felmenő rokon kötelezettsége csak tartásra képtelen leszármazók esetén lép be. A kötelezett a vele szemben tartási igényt támasztó jogosultakkal szemben az alábbi sorrend szerint tartozik tartást nyújtani: A gyermek minden más jogosultat megelőz, vele egysorban elsőbbséget élvez a mostohagyermek is. A mostohagyermekkel szembeni kötelezettség elbírálásánál azonban nem lehet szem elől téveszteni azt, hogy ez a helytállás ki139