Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

nak megfelelő helyettesítésére semmilyen más intézmény nem alkalmas. Különösképpen igaz ez a megállapítás a gyermek esetében, születésétől egészen addig, amíg önálló személyisége, magatartását irányító ítélőképessége ki nem alakul. Az ember az őt körülvevő kultúra szokásait, szabályait, az alapvető viselkedési elvárásokat elsősorban a családban érzékeli és tanulja, a felé irányuló gondoskodás, érzelmi hatások és tudatos nevelés közvetítésével. A család jelenti azt a biztonságot, amely a külvilággal ismerkedő gyermek számára mértékadó, iránymutató és egyben védelmet is nyújt. Mivel a család szerepe a gyermek életében sorsdöntő, későbbi személyiségfejlődése szempontjából meghatározó, a család fogalmának pontos definíciója nélkül kell összefoglalni azokat a jogi normákat, melyek a gyermek életét behatárolják, családon értve itt elsősorban a vérségi kapcsolaton alapuló szülő-gyermeki viszonyt, a testvérek kapcsolatát, de megfelelő elvárásokkal érintve mindazokat a személyeket, akik a gyermek otthonát jelentő környezetben folyamatosan érintkeznek a gyermekkel és ezáltal fejlődésére hatást gyakorolnak. Az így értelmezett család struktúrájában, az ott betöltött szerepekben a működő családok esetén is mindvégig jelen van a családjog, hiszen alapvetően a tételes jogban előírt kötelezettségek teljesítése és a jogok gyakorlása biztosítja a működőképességüket, ezáltal felelnek meg azoknak az alapvető társadalmi elvárásoknak, melyeket a jogi norma is tartalmaz. A család a társadalom egészében meghatározó funkciót tölt be még akkor is, ha egyensúlya megbillen, konfliktusok jelentkeznek, de az ellentétek még nem válnak gátjaivá a közös célok elérésének, lényegesen nem befolyásolják a család természetesen alakuló életrendjét. Nem kétséges, hogy a családi élet válságosabb időszakában az egyensúly csak úgy állhat helyre, ha a családtagok a rájuk vonatkozó jogi normák önkéntes belátásával és követésével rendezik 1 3