Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

Általánosan ismert probléma, hogy a kapcsolattartás végrehajtása során rendelkezésre álló kényszereszközök sok esetben nem elég hatékonyak, nem alkalmasak arra, hogy a gondozó szülő jogkövető magatartását kikényszerítsék. Az a bírói gyakorlat, mely szerint a kapcsolattartás ismétlődő önkényes meghiúsítása a gyermek elhelyezésének megváltoztatását is eredményezheti, csak akkor követhető, ha az elhelyezés megváltoztatásának a Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételei fennállanak, ez azonban az esetek kis részében valósul meg. Az 1997. november 1. napján hatályba lépett Gyer. 33. §ának (5) bekezdése a korábbi szankciókat bővíti azzal, hogy ha a gyermeket nevelő szülő vagy más személy a kapcsolattartást szabályozó jogerős határozatnak önhibájából nem tesz eleget, a gyámhivatal őt a jogosultnak a kapcsolattartás meghiúsítása folytán igazolt költségei (pl. utazási költség) viselésére kötelezi. Kártérítési követelés megalapozottságát állapította meg a bíróság is a kapcsolattartással összefüggő alábbi esetben: A felek házasságon kívüli kapcsolatából 1987-ben V. nevű gyermekük született, akire nézve a felperes teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett, és róla születésétől kezdve önként megfelelően gondoskodott. A gyermek az anya gondozásában élt; a felek egymás közti kapcsolatában, valamint a felperes és a gyermek viszonyában korábban probléma nem merült fel. 1989 szeptemberében a felek között meg nem állapítható okból súlyos szóváltás alakult ki, ennek lezárásaként az alperes kijelentette, hogy a kisfiút a felperes többé a lakásból nem viheti el és oda a felperes nem léphet be. 1990 februárjától az alperes F.-re, júliustól K.-ra költözött, majd 1991 januárjától M.-en lakik, ahol egy idős személlyel kötött eltartási szerződést. A felperes és a gyermek találkozásait 1989 őszétől az alperes annak ellenére meghiúsította, hogy a kapcsolattartás módját 1990-ben az államigazgatási hatóságok jogerős határozatukkal rendezték. 120