Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

ELŐSZÓ Korunkban a gyermek jogainak előtérbe kerülése világszerte jelentős szemléletváltozást eredményezett a gyermekkel kapcsolatos jogviták elbírálásában. Ez a szemléletváltozás abban foglalható össze, hogy a gyermek immár nem tárgya az őt érintő döntéseknek és - legtöbbször szülei között zajló - eljárásoknak, hanem olyan legfőbb érdekeltje, akiért az eljárás minden résztvevője (hatóságok, szülők, jogi képviselők, szakértők) fokozott felelősséggel tartozik. Az ENSZ és az Európa Tanács dokumentumaiban a gyermek érdekeinek lehető legmegfelelőbb biztosítása (the child's best interests) és a szülői felelősség (parental responsibility) hangsúlyozása lépten-nyomon fellelhető. A gyermekkor kezdetétől a felnőtté válásig tartó folyamatban a gyermeket mind a szülőknek, mind a társadalomnak fokozatosan fel kell készítenie az önálló életvitelre. Ez a - gyermek korának megfelelő nevelésére és anyagi ellátásának biztosítására hivatott - folyamat nem törhet meg akkor sem, ha szüleinek útjai elválnak egymástól. A szülők különválása után a legnehezebb kérdések közé tartozik annak eldöntése: gyermekeik melyiküknél kerüljenek elhelyezésre, milyen jogok és kötelezettségek hárulnak a gyermekekről a saját háztartásában gondoskodó, illetőleg a tőlük különélő szülőre. A magyar jog - számos tekintetben megelőzve az erről szóló nemzetközi dokumentumokat - hosszú idő óta a gyermek érdekét tartja elsődlegesnek mind az elhelyezése, mind a tartása kérdésében. Annak érdekében, hogy ez az elv a társadalmi-, gazdasági változások közepette is meghatározó legyen, az elmúlt évtizedben mind a jogi szabályozás, mind a bírói gyakorlat jelentősen átalakult. A jogászoknak a gyermekelhelyezés és a gyermek9